Az egyik leghírhedtebb náci nagykutyáról, Martin Bormanról egész életében alig készült néhány fénykép. Míg náci társai szívesen pózoltak a kamerák előtt, addig ő messze elkerült minden fényképészt. Állítólag betegesen irtózott attól, hogy lencsevégre kapják. Nyilván ennek köszönhető, hogy később senki sem ismerte fel, s így megúszta a bitófával járó felelősségre vonást.
A mai pöffeszkedő celebek világában ez a – ha szabad így neveznem – szerénység kiveszett az emberekből. Századunk gyors és hatékony kommunikációja lehetővé teszi mindenki számára szennyesének akart, akaratlan kiteregetését. Olykor dicsekvésből, olykor pedig száradni csupán.
Így aztán, ha tetszik, ha nem, annyi mindent elárulnak magukról, hogy szükségtelenné teszik a titkosrendőrségek megfigyeléseit. A számítógép lehetőséget nyújt önmagunk bepoloskázására.
Szlovákiában például kiszűrték azokat a posztolókat, akik nyíltan kívánatosnak tartják a menekültek mind gyakoribb tragédiáit. Személyazonosságukat felfedték és nyilvánosságra hozták, hadd tudja meg a világ, kik azok, akik a szó szoros értelmében pokolra küldenék az összes menekültet, örömujjongással fogadnak minden egyes halálos tragédiát, legyen szó nőkről, gyerekekről, nekik mindegy. Csak pusztuljanak.
A nyilvánosság feltehetőleg nem fog nekik ártani.
Egyénileg rosszabbul járt az többezer ember, aki a neten élet- vagy házastársa tudta nélkül keresett párkapcsolatot egy-egy pásztoróra erejéig. A társkereső internetes vállalkozás minden, titkosnak hirdetett adatához hozzáfértek ügyes hackerek. A megszerzett adatokat nem zsarolásra használták, egyszerűen csak nyilvánosságra hozták a félrelépők kilétét. Tudja meg minden érdekelt, ki az, aki megcsalja párját.
Tessék, hölgyeim és uraim, lehet magyarázkodni, hazudni, mellébeszélni vagy vállalni egy esetleges válópert. Nem lennék a helyükben.
Minderről egy harminc évvel korábbi eset jutott eszembe. Az internet még gyerekcipőben járt, kínos szituációk azoban akkor is adódtak. Autómban szólt a rádió, s hallom a bemondót, miszerint razziát tartottak a clevelandi Prospect Avenuen, ami köztudottan a kurvák utcája volt. A korábbi szokással ellentétben nem csupán a rosszlányokat, hanem vendégeiket is begyűjtötte a rendőrség. Az egyik ilyen ügyfél feleségét telefonon kérték fel kiváltani őrizetbe vett férjurát.
Jaj, istenem! Már megyek is, máris ott leszek érte, egy percig se szenvedjen szegény uram. De mi történt? Elütött valakit vagy miért került bajba?
A rendőrök természetesen elmondták a letartóztatás valós okát. Közlésüket néma, döbbent csend fogadta, majd még mielőtt helyére akaszthatták volna a telefonkagylót, ismét hallották az asszony, ezúttal már korántsem bűbájos hangját:
Hogy miért? Egy kurvával együtt? Igeeen! Nos, tudják mit? Tartsák benn a zárkában, rohadjon ott élete végéig a hűtlen gazember.
Szóval, csak módjával az internettel meg a Facebookkal.