Nincs is jobb annál, mint amikor nyaralásunk során rájövünk, hogy a helyi nyelv ismerete nagyjából annyira fontos számunkra, mint a pingvinnek a naptej. Épp ezért szeretném bemutatni önöknek a kézzel-lábbal mutogatás művészetét, ami nemcsak szórakoztató, de kifejezetten hatékony módja a kommunikációnak.
Van egy kevesek által ismert mozgalom, amelynek jelmondata így hangzik: „Legyél a nyaralásod pantomin művésze!” Ennek lényege az, hogy a „Hol a legközelebbi WC?” kérdést nem próbáljuk a helyiek által beszélt nyelven kinyögni, hanem bemutatunk egy hascsikarást imitáló táncot. Nincs olyan egzotikus része a világnak, ahol az őslakosok ne lennének fogékonyak erre a jelzésre, és ne mutatnának mély empátiát a bajba jutott iránt. Főként, ha a táncot összeszorított lábakkal és keserves arckifejezéssel hajtjuk végre. Plusz pont, ha közben még egy szellentést is képesek vagyunk kisajtolni magunkból.
Amikor az étteremben a pincérrel azt próbáljuk megértetni, hogy mi bizony nem szeretnénk a világ legcsípősebb ételét rendelni, egy gyors hőhullámot imitálva és tüzet fújó sárkányként gesztikulálva biztosan sikerülni fog elkerülni ezt a gasztronómiai rémálmot. Az étterem vendégei pedig egy videotémát is kapnak, amit azonnal fel is tölthetnek a TikTok csatornájukra.
Ha túlvagyunk az ebéden, és szeretnénk eljutni a helyi látványosságokhoz nincs más dolgunk, mint a kezünkkel hegyet formálni, a lábunkkal pedig túrázó mozdulatokat tenni. Ha a helyiek ebből még mindig nem értenék, mi a vágyaink netovábbja, egy hunyorogva végzett felfelé tekintés, vagy egy fáradt sóhaj és a naplementét utánzó mozdulat csodákra képes.
Ugyanígy járjunk el, amikor a helyi piacon próbálunk valamilyen egzotikus gyümölcsöt venni, de fogalmunk sincs, hogy hívják. Ilyenkor ne essünk kétségbe, hanem mutassunk rá a gyümölcsre, majd vegyük fel a legmeggyőzőbb banánfogyasztó arckifejezésünket. Az árus ebből érteni fogja, hogy a kiválasztott áruból csupán egy étkezéshez elegendő mennyiséget kérünk, nem pedig egy tonnát. Legrosszabb esetben a gyümölcs mellé kapunk egy kismajmot is.
Régóta tudott az is, hogy az útbaigazításkérés mutogatásos módja jobb, mint a GPS. E nélkül is érteni fogjuk a „balra”, „jobbra”, „egyenesen” irányokat, plusz, a helyiek biztosan értékelni fogják a próbálkozásunkat, még ha ők nem is mindig mutogatással válaszolnak.
Mindebből kitűnik, hogy a kézzel-lábbal mutogatás nemcsak szórakoztató, de gyakran hatékonyabb módja is a kommunikációnak, mint az ékes beszéd. Ne féljenek hát használni a végtagjaikat a nagyvilágban való eligazodáshoz, hisz végül is ezt a nyelvet mindenki érti.
