A munkahelyemen a takarítónő minden délelőtt körbejárja az épületet, fertőtleníti a villanykapcsolókat meg a kilincseket. Ilyenkor beszélgetünk egy kicsit. Néhány napja azzal a szenzációs hírrel lepett meg, hogy egy nyomdász ismerőse hitelt érdemlően állítja, a Fidesz már gyártja azokat az óriásplakátokat, amelyeket majd márciusban raknak ki országszerte. Az a bejelentés lesz rajtuk, hogy a kormányintézkedések meghozták az eredményüket: legyőztük a vírust!
Megpróbáltam vitába szállni vele, hogy ez egy orbitális marhaság, de ő hajlíthatatlan maradt: a hírt egy ismerősétől hallotta, aki nyomdász. Nem tudtam vele mit kezdeni. Van egy tűréshatár, amikor az érvelés megadja magát és inkább visszavonul. Hiába sorakozik mögötte bevethetően a józanság, a realitás és a kérlelhetetlen valóság, a front egy bizonyos ponton átszakad és kezdetét veszi a káosz.
A takarítónőt az ostobaságáért nem hibáztatom, mert ő most tényleg csak áldozat. Azok közé tartozik, akik nem foglalkoznak eszelős alapossággal a világ jelenségeivel, nem is próbálnak a politika szőttese alá bekukucskálni, mert erre sem idejük, sem képességük nincsen. Ebből a rémisztő kavargásból csak az érdekes számukra, ami megdöbbenti őket, így azt adják tovább. A Fidesz már nyomtatja a járvány legyőzését bejelentő plakátokat, következésképpen kamu volt az egész járványhisztéria. Kell ennél nagyobb döbbenet? A folyamat innentől öngerjesztő, mert a közösségi médiában pillanatokon belül elterjed a hír, hogy a magyar vakcinát a kormányfő veje fogja gyártani és forgalmazni: ezt például ma reggel olvastam az egyik ismerősöm oldalán. Innentől már csak egy apró lépés az a felismerés, hogy a regnáló hatalom ezzel a vakcinával fogja fideszessé mérgezni a jámbor magyar lakosságot, mert hogy kötelező lesz felvenni, az hétszentség.
Ilyen őrült elméletből nem egy és nem is kettő kering a médiában. Egy rabbi például azzal a tudományos fölfedezéssel rukkolt elő, hogy a vakcina homoszexuálissá teszi az embereket. Csak úgy kiböffentette, és lett vagy százmillió híve, még ha nem is nyíltan és tagsági kártyával, de olyan szinten mindenképpen, hogy ez a hipotézis bekerült a korábbiak közé, és tovább fokozta azok problematikus hatását.
Számomra a gyűjtemény legszebbek darabjai azok, amelyek a Fidesz aknamunkáját sejtik a pandémia mögött. Járvány valójában nincs is, vagy ha mégis, akkor csak minimális veszélyt jelent, kábé annyit, mint az influenza, és csak az öregeket viszi el, ami viszont a Fidesznek nagyon jó, mert így évente nagyjából ezer milliárdot spórol a nyugdíjkifizetéseken. Ami meg a vakcinát illeti, az egy humbug. Az orosz meg a kínai beadatása például kész nemzetgyilkosság. A Fidesz majd úgy rendezi, hogy oroszt meg kínait ad be az ellenzék szimpatizánsainak, mert így könnyedén likvidálhatja őket. Ezért megy lassan az oltás: alaposan megnézik, kinek adható be a jó nyugati, és ezeket veszik előre. Úgyhogy én nem adatom be magamnak, és ne adasd be te sem. Add ezt tovább!
Rengeteg ilyen hoax kering a közösségi médiában, és ez a valódi betegség, mert nem véd ellene sem a távolságtartás, sem a maszkviselés. A felvilágosult, józan gondolkodású ember hiába próbál ezektől minél távolabb kerülni, azok minden védelmet kicselezve utol fogják érni. A közösségi média ellen ugyanis nem létezik védekezés, még úgy sem, hogy nincs hozzáférésünk. Egyszerűen nem lehet versenyre kelni azzal a gyorsasággal, amit pl. a Facebook garantál. Ha például érdekel bennünket, hogy Londonban milyen az idő, nem valamelyik hírportál meteorológiai rovatát nézzük meg, hanem szólunk egy londoni Facebook ismerősünknek, és ő kinézve az ablakon rögtön megmondja, hogy öt perccel ezelőtt még sütött a nap, de most szemerkél az eső. Mi ebből azt a megállapítást szűrjük le, hogy a valóság csakis a közösségi médiában érhető tetten.
Régebben, amikor a pletykák szájról szájra terjedtek, az ilyen rémhírek szomszédasszonytól szomszédasszonyig vándoroltak. Maris néni átadta Julis Néninek, ő pedig Piri néninek, és egyszer csak hozzánk is elért: azt mondják, duplájára fogják emelni az ebadót. Ilyen és hasonló információk zizegtek egyazon hullámhosszon, de nagyon szűk hatósugárban, úgyhogy ha meguntuk őket, elsétáltunk a sarokig, és ott már egészen más valóság fogadott bennünket. Ennél nagyobb boldogságot ma sem tudok elképzelni.
