Egészen friss az a tudományos szenzáció, hogy nem kell többé napi tízezer lépést megtenni az egészséges élet érdekében. Mostantól 3867 lépés is elég lesz ahhoz, hogy úgy éljünk, mint a bivalyerős testépítők, akik reggelire sziklát esznek tojással. Na, de mihez is elég ez a 3867 lépés? Nézzünk néhány példát:
Szombat délelőtti van, és mi bevásárlást tartunk a szupermarketben. Mindent megteszünk azért, hogy a lehető leggyorsabban túlessünk ezen a veszélyes műveleten, de a valóság az, hogy a tej mindig a bolt legtávolabbi pontján van. A gond az, hogy csak 3867 lépés áll rendelkezésünkre, ezen felül már átmegyünk kardioedzésbe, amit nem szeretnénk. Éljük egészségesen, de ne essünk túlzásokba, valljuk hittel és szeretettel. Mi történik hát? Szépen elindulunk a bejárattól, eljutunk a zöldségekig, ahol megfogunk egy narancsot (mert egészséges életmód ugye!), aztán két lépéssel később találkozunk egy ismerőssel, akivel muszáj elbeszélgetni. De hoppá! Ez a beszélgetés már a felét felemésztette a lépéseinknek. Amikor végre megérkezünk a tejhez, már csak annyi lépésünk marad, hogy szépen ráülünk a tejes raklapokra, és hívunk egy taxit. A tej most már megvan, és az egészségünk is rendben.
Elhatározzuk, hogy sétálunk egy jót a parkban. Ki a lakásból, el a kapuig, és puff, máris lepergett a lépéseink fele. De a remény hal meg utoljára, így elhatározzuk, hogy a közeli padnál pihenőt tartva átgondoljuk a helyzetet. Lerogyunk a szóban forgó ülőalkalmatosságra, és észrevesszük, hogy még mindig van 123 lépésünk. Ebből pont kijön az, hogy a közeli bódéig elsétálva vegyünk egy hotdogot. Hiszen ha az egészséges élethez elég a 3867 lépés, miért ne dobhatnák be egy kis extra kalóriát? A maradék lépéseinek arra fordítjuk, hogy veszünk még egy fagylaltot is. Az ember mindig tud új sportokat felfedezni!
Az irodai munka más kihívások elé állít. Az új tudományos felfedezéssel felvértezve reggel merész startot veszünk: lendületből felmegyünk a lépcsőn, gyorsan be az irodába, de a kávéautomata sajnos a túloldalon van. Sebaj, még van lépésünk bőven. Az automatát megközelítve megnyomjuk a gombot, de hirtelen megcsörren a mobilunk, vár a munka. Ezt még vagy tízszer megtesszük, mire észrevesszük, hogy elherdáltuk a lépéseink javát. Végül szomorúan távozunk az irodából, mert bár az egészségünk rendben, kávét nem sikerült inni.
Bonyolítja a helyzetünket, ha a reggelt futással indítjuk. Azt hisszük, hogy a 3867 lépés egy futónak semmi. Felhúzzuk a sportcipőnket, és elindulunk. A futás első 100 lépése a felfrissülés, a következő 1000 a lélekerősítő. De mikor megérkezünk a közeli dombhoz, és a napfelkelte csodálatos fényeiben fürödve megállunk szuszogni, rádöbbenünk, hogy már csak 17 lépésünk maradt. Úgy jártunk, mint a szerencsejátékos, aki csak dobálja a zsetonokat és a végén hoppon marad. Az utolsó lépésnél nagyot sóhajtva beletörődünk, hogy átváltottunk sportember üzemmódba, ami ugyebár mindig kockázatos, ezért busszal megyünk vissza. A lépésszámláló pedig elégedetten jelez: a cél teljesítve!
Mindez természetesen csak tréfa, hiszen a napi 3867 lépést vígan túl lehet teljesíteni, de aki nem tör ilyen babérokra, megelégedhet a tudomány által ajánlott mennyiséggel. Az pedig, hogy közben a tej a boltban maradt, és a kávéivás is átalakul futkározássá, egyszerűen mellékes. A lényeg, hogy megvan a napi lépéslimit, és ez az igazi siker!