A hideg természetrajza

2017.01.05.
Olvasták: 769

Ha valaki, hát én aztán vacogtam eleget. Mindez a régmúlt ködébe vesző gyerekkoromra vonatkozik, és szervesen összefügg akkori kóros soványságommal. Nyáron, miközben a hozzám képest jó karban lévő pajtásaim vígan lubickoltak a „kacsaúsztatónak” becézett moravicai fürdő csíborok és kecskebékák által sűrűn látogatott vizében, én a betonperemen csattogtattam a fogam. Rázott a hideg, ahogy az áram a kezdő villanyszerelőt. El sem tudnék képzelni ennél gyalázatosabb érzést, ezért mélyen megértem azokat, akik a jelen körülmények között – értsd a tél idusán – a hidegre panaszkodnak. Egyvalamit viszont nem értek: miért kell a tél hidegét úgy tálalni, mintha az biblikus csapásként zúdulna a világra?

De ezt csak költői kiszólásként mondom, mert bizony pontosan tudom, hogy mindennek a hírverseny az oka. Amióta az internet létezik, az a fajta információáramlás, amire egyébként semmi szükségünk nincsen, örvénylő adathalmazként nyeli el a józan, megfontolt gondolkodást. A meteorológiának (is) elemi érdeke, hogy figyelmet keltsen önmaga iránt, de ha csupán azt mondaná, hogy holnap -10 fok hideg lesz, az emberek nem időznének vele, hanem mennének a dolgukra vagy más, bombasztikusabb honlapokat tisztelnének meg a látogatásukkal.

A prognózisoknak kéz a kézben kell járniuk a félelemkeltéssel, mert amitől az ember fél, azzal sokat foglalkozik. Így volt ez a kardfogú tigrissel is: egyáltalán nem véletlen, hogy ősünk ezt a ragadozót festette a barlangja falára, nem pedig az útszáli pitypangot.

Jelen pillanatban úgy állunk ezzel, hogy a meteorológia, vagy ha pontosan kívánunk fogalmazni, a meteorológiai adatokból is profitáló hírportálok már napok óta sakkban tartanak bennünket azzal, hogy hamarosan megérkezik egy hidegfront, és kemény mínuszokat hoz magával. Észre sem vesszük, hogy ez a fenyegetés bekúszik a mindennapjainkba, és látens módon följebb csavarja az bennünk alaprezonancián amúgy is meglévő feszültséget. Akármivel foglalkozunk, vissza-visszatérünk az időjárásról szóló hírekre, hogy van-e valami új infó.

Olyan ez, mint a katasztrófaturizmus, csak éppen virtuális. Teljesen elfedi előlünk a valóságot, amit viszont nem a világhálón, hanem a naptárat nézegetve kéne megtalálnunk. A legszebb az egészben az, hogy ez nem is kerülne olyan nagy fáradságunkba, mert egy laza pillantás is elég volna annak rögzítésére, hogy most éppen január van, ami a tél fenségterülete. Minden egyéb magyarázkodás hiábavaló és fölösleges.

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Ne hagyja ki ezt sem: