Kurblish ÁgostA hegyi remete lefelé ballagott a meredélyen, amikor összetalálkozott az ellentétes irányba mozgó dandárral.
– Jó napot, én a hegyi remete vagyok – mondta és megemelte a süvegét.
– Mi a dandár vagyunk, szívélyes üdvözlettel – jött az udvarias válasz.
A hegyi remete megtorpant:
– Bocsánat, hogy így megkérdezem, de ha többes szám vagytok, akkor hogy lehet a nevetek egyes szám?
– Egyes szám első személy vagyunk, nagyobb létszámban – válaszol a dandár.
– Vagyis többes számból szóltok ki hozzám első személyben – akadékoskodott a hegyi remete. – Mintha értelmi fogyatékos lennék. Miért nem azt mondjátok: én vagyok a dandár, vagy, hogy mi vagyunk a dandárok?
– Ugyan már! – nevetett a dandár. – Mindenki tudja, hogy a gyűjtőnév sokaságot jelent. Például mondhattuk volna azt is, hogy mi egy csapat vagyunk.
– A csapat más – legyintett a hegyi remete. – Abból kiszólva bárki mondhatja, hogy mi egy csapat vagyunk, de dandár nem csapat.
– Miért? – komolyodott meg a dandár.
– Azon egyszerű oknál fogva, mert dandár. Több is, meg kevesebb is mint a csapat.
Szó szót követett, ami éles vitába majd egymás felmenőinek emlegetésébe torkollott, bár ez inkább csak a dandárra volt jellemző. De mert a hegyi remete nem tágított, a végén elkapták és jól besorozták.
