A gyilkos nóta

2023.02.20.
Olvasták: 209

Plothár és Bókai leszálltak a buszról. A semmi közepén álltak, előttük poros kocsiút kacskaringózott be a kopár dombok közé.

– Ez az a hely? – kérdezte Plothár.

– Ez – mondta Bókai, és megigazította magán a nadrágot. – A falu ott van a dűnék mögött.

A busz ajtaja szisszenve becsukódott, a jármű pedig megmozdult, és az aszfaltút sávját követve gyorsan eltűnt a látóhatár mögött.

– Még mindig azt állítod, hogy jó ötlet volt idejönni? – aggodalmaskodott Plothár.

– Megbeszéltük, hogy végigcsináljuk. Csak nem rezeltél be?

– Én? – nevetett Plothár kényszeredetten. – Egy nótától?

– Akkor kalandra fel!

Megindultak a poros kocsiúton, mely sokkal hosszabb volt, mint a megállóból látszott. Dél lett, mire elérték a dombokat, és mögöttük megpillantották a falut. Csak egy sor vályogház volt, roskatag ólakkal, istállókkal és szalmakazlakkal körülvéve.

– Tisztára olyan, mint a vadnyugat – mondta Plothár.

– Ahol a szalon prímán működik! – mutatott Bókai arra az épületre, amelyen ütöttkopott tábla hirdette, hogy a helység kocsmája.

– Jenő bácsi már biztosan ott van – tette hozzá kisvártatva.

– Ki az a Jenő bácsi? – értetlenkedett Plothár.

– Az öreg cigány, aki a gyilkos nótát előadja.

– Nem tudtam, hogy így hívják az ipsét – hunyorgott bele a bágyadt napsütésbe Plothár.

– Én sem, de utánaolvastam a darkweben – mondta Bókai, és megindult.

Plothár rágyújtott egy cigarettára, aztán kissé kelletlenül, de követte a barátját. Végigmentek a főutcán, és megálltak a kocsma előtt.

– Összegezzük: a nóta csak azokra nézve halálos, akik nem hisznek a dal teremtő erejében – fordul oda Plothárhoz Bókai.

– És mi hiszünk ebben?

– Még szép! Különben miért lennénk itt? – sziszegte Bókai elszántan.

– De ez a hely még a Google térképen sincs rajta!

– Az csak egy szoftverhiba. Hétvégén akkora élet van itt, hogy megáll tőle az ész. A környék minden mezőgazdasági birtokáról idejárnak a traktoristák.

– És elhúzatják az öreg cigánnyal a gyilkos nótát?

– Ahogy mondod! Eljárják a haláltáncot, aztán mennek vissza szántani.

– De mi nem vagyunk traktoristák! – ellenkezett Plothár.

– Mit számít az!

– Talán a nóta nem úgy hat ránk, ahogy a bennszülöttekre.

– A lényeg a hit barátom, és abból nekünk rengeteg van! – jelentette ki Bókai.

– Igen, de… – bizonytalankodott Plothár.

– Akkor most bejössz, vagy kint maradsz? – adta ki az ultimátumot Bókai.

– Ha már ennyit utaztam…

– Ez a beszéd! Taposd el a csikket, és gyere utánam! Bent tilos cigarettázni.

Plothár belepöckölte az árokba a félig szívott cigarettát, és nagy levegőt véve követte a barátját. A kocsma ajtaja nyikorogva bezárult mögöttük, aztán felhangzott egy lassú, kísérteties hegedűszóló, ami azután sem maradt abba, hogy bentről egymásután két tompa puffanás hallatszott. Mint amikor két test élettelenül csuklik össze és terül el a fáradt olajjal tartósított deszkapadlón.

 

Hóremheb István

Fiatal prózaíró, a Tébolyda című antológia egyik szerzője.

Ne hagyja ki ezt sem: