Találtam egy hírt, amitől majdnem leesetem a székről: azt írják, divatba jött a kifejezetten gémereknek gyártott felnőtt pelenka! Ha valaki nem értené, arról van szó, hogy a videójátékok legelszántabb hívei annyira beleélik magukat ebbe a tevékenységbe, hogy akkor sem tartanak szünetet, ha rájuk jön a szükség. Jelesül: egyszerűen maguk alá eresztik azt, ami kikívánkozik belőlük, és közben vígan lövöldöznek a virtuális térben.
Gyanítom, hogy sokan vagyunk, akik nem teljesen értjük ezt a jelenséget, legyünk bár a liberalizmus legelszántabb hívei. Mert az egyértelmű, hogy egy pszichés rendellenességről van szó, de ha valaki képes eligazodni a kalandjátékok útvesztőiben, nem lehet annyira primitív a gondolkodása, hogy ne értse meg: vécére menni muszáj. Akármibe mernék fogadni, hogy mi, akik ezt a hírt olvassuk, inkább vállalnánk fel a csúfos vereséget, minthogy magunk alá termeljük azt, ami alapból nem oda való.
A hír részletesen kitér arra, hogy ez a kóros elmeállapot milyen mértékben lett kortünet, és milyen veszélyeket hordoz magában. Ezek a szerencsétlenek ugyanis éppen annyira magatehetetlenek, mint a Mátrix tubusba zárt emberkezdeményei. Kiválóan tájékozódnak a virtuális térben, de arra képtelenek, hogy a friss levegő reményében kinyissák az ablakot.
Amikor a számítógépes játékok divatba jöttek, engem is gyakran elragadott a hév, és képes voltam egész hétvégeket eltölteni pl. a Civilizációval vagy a Cossacks nevű stratégiai játékkal. Aztán, mintegy varázsütésre meguntam az egészet, és dacára a technikailag ma már szinte a filmek tökélyére emelt videójátékoknak, ez így is maradt. Ha felfigyelek egy új játékra, ez a csoda legfeljebb három napig, pontosabban néhány óráig tart. Nem is értem, akik a virtuális pályákon egymásra lövöldöznek, miért nem látják be, hogy ez mennyire steril és hamis tevékenység. Százszor, ezerszer többet érne, ha bakancsot húznának és sétálnának egyet a természetben. A szükség persze ott is rájuk törhet, de mivel ez a dolog alapból bio, és valamilyen szinten még hasznos is a természetnek, nem kéne pelenkában gondolkodniuk.
Nem tudom eldönteni, hogy sírjak-e, vagy nevessek ezeken a szerencsétleneken, akik állítólag netes fórumokban beszélik meg egymással a pelenkaviselési szokásaikat. Mert az árucikkre jócskán van kereslet, sőt, mondhatni, egy bizonyos réteg – elsősorban a távol-keleten, meg az USA-ban – úgy veszi, mint a cukrot. Nem tartom kizártnak, hogy Amerikában még mozgalmat is indítanak majd a felnőtt (gémer) pelenkaviselés elterjesztése érdekében, és ha önök erre azt mondják: ez egy agyrém, gondoljanak magára a kiinduló hírre.
Mi jöhet még ezután? Őszintén szólva, nem tudom. Esetleg halálig tartó játék? Attól tartok, ez már be is következett, csak még nem lett belőle világhír. Mondjuk, azért, mert nem kapcsolható hozzá semmilyen termék. A gémer csak játszik, játszik, aztán elsötétül előtte a világ. Lehet, azért, mert nincs, aki kicserélje alatta a pelenkát, és belefúl a saját mocskába? Én már ezen sem lepődnék meg.
