A Föld után (After Earth)

2013.09.25.
Olvasták: 736

A filmes divat folyton változik, és mindig a siker irányítja: ha valaki bevágódik egy témával, az egész szakma utána veti magát. Nem tudni például, kinek a számlájára írható, hogy mostanában főleg zombik és vámpírok uralják a kommerszfilmeket, de az szinte biztos, hogy az ugyancsak nagy számban előforduló posztapokaliptikus filmek az 1968-as Majmok bolygójától, vagy az 1960-as  Wells-regényből forgatott Az időgéptől eredeztetik önmagukat.

Habár az 1970-es születésű M. Night Shyamalan már az első munkáiban is a kommersz felé kacsingatott, nem vámpíros filmekkel és nem is sci-fi-vel, hanem a horror és a misztikum ügyes ötvözésével lett világhírű. Az első és máig legkomolyabb sikerét az 1999-es Hatodik érzékkel aratta. Az akkor még pályája elején lévő Bruce Willis alakításának is köszönve ezzel a munkájával Shyamalan egészen az Oscar-díj küszöbéig jutott. Eztán próbálkozott még ezzel-azzal, de mivel sem a drámával, sem a thrillerrel, sem a családi mesével nem ért el  számottevő eredményt, talán azt gondolta, a sci-fivel több szerencséje lesz.

A Föld után (After Earth) című mozija az egyik legjobban várt hollywoodi termék volt az idén, főleg mert Will Smith a saját fiával, Jaden Smith-tel szerepel benne. Régi jó szokása szerint Shyamalan ezúttal is besegített a forgatókönyvbe, de nem lehetett bombaformában, mert csak közepes alatti történet jött ki a keze alól. Mivel nem szeretnék a szpoilerezés fertőjében megmártózni, idemásolom a neten szabad prédaként kószáló tartalmi kivonatot: Az emberiség ezer évvel ezelőtt elmenekült a lakhatatlan Földről, és új otthonra talált egy másik bolygón. De egy apa és egy fia visszasodródik a pusztasággá vált vidékre. Cypher Raige parancsnok (Will Smith) és fia, Kitai (Jaden Smith) csak egy családi kirándulást terveztek kettesben, azután, hogy a férfi hosszú, távoli szolgálat után végre hazaért, és rájött: túl régen nem látta kamaszodó fiát, és már alig köti hozzá valami. Az űrhajójukat baleset éri, Cypher súlyosan megsebesül, és ők az emberiség régi otthonában hajtanak végre kényszerleszállást. Kitai már nem számíthat senkire, csak magára. Hatalmas távolságot kell megtennie az ellenséges pusztaságban, ha segíteni akar a sebesültön, és haza szeretne jutni. Világ életében csodálta az apját, és remélte, egyszer ő is hozzá hasonlóan férfias feladatot kap: most itt az alkalom, hogy kipróbálja, mire képes – de a tét hatalmas.

A gyakorlott mozinéző ebből a nem túl veretes szövegből könnyűszerrel kihámozhatja, hogy a produkció bővelkedni fog agyonkoptatott klisékben. Már a felütésben sincs semmi meglepő, abban meg pláne, hogy a nyafka, ütni valóan unszimpatikus Jaden kölyök az emberiség nélkül édenkertté, de halálos veszedelmek gyűjtőhelyévé is változott Földön nemcsak életben marad, hanem meg is valósítja élete álmát. Talán nem lövöm le a poént, ha elárulom: az űrhajóbalesetben kiszabadul az a magukkal hozott szörny is, amelyet gyakorlatozás céljából szállítottak, és ez a lény minden földi szerzetnél veszélyesebb. Gondolom, sejtik, mire jut a kis Kitai ezzel a mitikus fenevaddal.

A film látványvilágát nem érheti panasz, de ez a minimum, ami ebben a modern, számítógépes animációval gyártott érában egy mozivászonra szánt árutól elvárható. A grafikusok és a programozók hozták a kötelezőt, de hiába minden fáradozás és megfeszülés, ha a történet egy nemcsak repedező, hanem darabjaira is hulló agyagkancsóra emlékeztet. Már a célba éréses alapmotívum sem igazán lelkesítő. Legalább százszor, ha nem ezerszer láttunk, olvastunk már ilyesmit. Az első ilyen tárgyú irodalmi mű minden bizonnyal Xenophón Anabaszisza volt. Ez egy görög zsoldos csapat hányattatásait rögzíti, miután a katonák fölmondanak addigi munkáltatójuknál, a Perzsa királynál, és gyalogszerrel hazafelé veszik az irányt. Nagy kár, hogy ezt a remekművet ma már nem népszerűsíti a közoktatás, pedig már csak a tisztánlátás kedvéért is megérné elolvasni.

Kissé furcsa, de Will Smithnek alig jut szerep a filmben. Sebesülése miatt végig a hajóroncsban marad, innen irányítja a fiát, ahogy és ameddig tudja. Nagy kár, hogy a komoly, elhivatott parancsnok figurája nem passzol a habitusához, mert így Cypher Raige parancsnokból csak egy kontúros képregényfigura kerekedik, bár ennél sokkal zavaróbb, hogy az ifjú Jaden valódi főhősként nem képes szimpátiát éleszteni maga iránt. Lehet, hogy egyszer még nagy színész válik belőle, de hogy ebben a szerepben nem nyújtott maradandót, az hétszentség. Folyvást kétségbeesett ábrázata egy idő után kifejezetten dühítővé válik. A végén már direkt azért szurkolunk, hogy valamelyik bokorból ugorjon elő egy posztapokaliptikus ősember és keverjen le neki egy hamisítatlan posztapokaliptikus pofont.

A végkövetkeztetés innentől pedig adja magát: hiába volt a nagy várakozás, M. Night Shyamalan most is csak limonádét hozott össze. A film tételmondata, amely szerint a veszély a realitás, a félelem pedig a választás, nem a történetvezetésből csapódik le, hanem Cypher Raige parancsnok didaktikusan előadott életbölcsessége. Shyamalan jól láthatóan még valamiféle erőltetett szimbolikával is elkínlódgatott, ami megint csak nem a produkció egészéből következik, hanem olyasféle toldalék, amire talán nem is lett volna szükség, ha ez a mozi szimplán érdekes lenne. De mivel ez a fent említett okok miatt igen csekély mértékben valósul meg, A Föld után megtekintését kizárólag azoknak a sci-fi rajongóknak ajánlom, akik beérik a számítógéppel teremtett látványvilág nyújtotta élvezetekkel.

Habár M. Night Shyamalan az utóbbi időben egymás után gyártja a bukásgyanús filmeket, Will Smith miatt ez a csúfság A Föld utánt nem fenyegeti. Ennek ellenére keserűséggel gondolhatunk vissza a Hatodik érzék nagyszerűségére, ami joggal előlegezte meg a hasonlóan nívós folytatást. Ám azóta eltelt csaknem másfél évtized, és bár a befektetők továbbra is töretlenül bíznak M. Night Shyamalan képességeiben, egyre inkább úgy tűnik, betokosodik a B-kategóriás rendezők kétes státusában. A következő mozija erre is megadhatja majd az igenlő vagy a nemleges választ.

A Föld után (After Earth) színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi, 100 perc, 2013 Rendező: M. Night Shyamalan; forgatókönyvíró: M. Night Shyamalan, Stephen Gaghan, Michael Soccio, Gary Whitta Szereplők: Will Smith (Cypher Raige), Jaden Smith (Kitai Raige), David Denman (McQuarrie), Sophie Okonedo (Faia Raige) Sacha Dhawan (pilóta), Zoë Kravitz (Senshi Raige), Glenn Morshower (Velan), Isabelle Fuhrman (Rayna), Lincoln Lewis (Bo). Értékelés: 2

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.