A középkor egyik elfeledett, ám a maga korában eléggé ismert tudósa, Benedictus de Aquilonia, akit a 13. századi krónikák a pokol vándoraként emlegettek, különös elméletet dolgozott ki a Föld belső szerkezetéről. Az akkori egyházi és tudományos dogmákkal szembehelyezkedve ő nem a poklot tette a Föld mélyére, hanem egy hatalmas, bonyolult szerkezetet, amelyet ördögök tartanak mozgásban.
Benedictus de Aquilonia kapitális műve, a De Machina Terrae (A Föld Gépezete) bolygónk belső működését olyan gépezetként ábrázolja, amely állandó mozgásban van, és amely felelős minden földrengésért és vulkanikus tevékenységért. De Aquilonia szerint a Föld mélye nem csupán sziklarétegekből és a tüzes pokolból áll, hanem irdatlan méretű üregekből is, amelyet ördög terveztek és hoztak létre. Az általa leírt Föld középpontjában egy hatalmas kazán kapott helyet, amely bolygónk hőjét és energiáját adja. Amikor a kazán túlhevül, a belőle kiáramló parázs a felszínre tör, így jönnek létre a vulkánok. Az ördögök tehát Benedictus de Aquilonia szerint nemcsak a bűnös lelkek kínzásával foglalkoznak, hanem precíz és kimerítő munkát végeznek ebben a gépezetben. Sajátos mesterekként folyamatosan táplálják a kazánt, szabályozzák a hőmérsékletet, és biztosítják a fogaskerekek zökkenőmentes működését. A kazán túlfűtöttsége vagy hibás működése a figyelmetlenségük vagy túlbuzgóságuk eredménye, ami a felszínen katasztrófákat okoz.
A kissé különc Benedictus de Aquilonia úgy vélte, hogy a Föld mozgása – legyen az a forgás, a földrengések vagy a kontinensek mozgása – nem lehet természetes erők következménye, hiszen odalent helyezkedik el a pokol, ami egy bonyolult társadalom, amelyben a kerekek gyakran megakadnak vagy meghibásodnak. Ez az elmélet azért érdekes, mert a babonák és a hiedelmek korában próbált meg választ adni a földrengések és vulkánkitörések keletkezésére. Okfejtéseiben de Aquiloni arra jutott, hogy ezek a jelenségek részben a földi gépezet karbantartási ciklusának részei. Egyik leghíresebb állítása szerint: „Ha az ördögök túl sok szénnel táplálják a kazánt, a vulkánok lángba borítják a felszínt. Ha pedig a fogaskerekek megakadnak, a föld megremeg, és az emberek földi hajlékai romba dőlnek.”
Egyáltalán nem csoda, hogy De Machina Terrae-t a maga korában eretneknek minősítették, és betiltották, de a reneszánsz idején néhány gondolkodó újra elővette, hogy megvizsgálja, vajon a Föld belső működése valóban hasonlíthat-e egy mechanikai szerkezethez. Így elmondható, hogy bár ez az okfejtés soha nem kapott széles körű tudományos elfogadást, inspirálóan hatott a későbbi korok számos elképzelésére a Föld és a természet működéséről.
Az ördögök által működtetett gépezet gondolata ma már abszurdnak tűnik, de jól tükrözi a középkor emberének kíváncsiságát és törekvését arra, hogy magyarázatot találjon a világ megmagyarázhatatlan jelenségeire.