A culáger

2024.08.13.
Olvasták: 25

Egy szürke paneltenger mélyén, ott is egy csöndes, harmadik emeleti lakásban élt Kövecs, a culáger. A szomszédok azt mondták róla, olyan alak, akit rég elnyelt a munkásélet örvénye, és akit az anyja is lapáttal cirógatott.

Kövecs bele is törődött ebbe a hátrányos megkülönböztetésbe, vagy legalábbis úgy tűnt, megadja magát a sorsának. Ám egy napon úgy döntött, elég volt a betonkeverésből, ideje valami másba belefogni. Mivel a melón éppen holt idény volt, és a szomszéd Reznicsek bácsi kijelentette, hogy nem kér több ütvefúrást a lakásába, Kövecs úgy döntött, megépíti a világ első, működőképes hőlégballonos betonszállító daruját.

Reggel felkelt, felvette a szokásos overálját, ami a mosás ellenére mindig enyhe cementszagot árasztott, és elindult a legközelebbi barkácsáruházba. Ott hosszasan elidőzött a ballonok között, míg végül rálelt egy gigászi, vörös sárkány alakú gumilufira, ami éppen elég nagynak tűnt ahhoz, hogy elbírjon egy nagyobb adag cementet.

„Ez lesz az, ami megváltja a világot” – gondolta Kövecs merészen, majd hozzáadott a kosarához egy vödör csapágyzsírt, és egy csokor művirágot, mert hát akciós volt, csakúgy mint a kertkapu sarokvas, amiből Kövecs szintén vett egy tucatot.

Mikor hazaért, rögtön nekilátott a szerelésnek. A konyhában fő helyen trónoló mikrohullámú sütőt egy kis bütyköléssel átalakította irányítórendszerré, a vasalódeszkát meg navigációs antennává, hogy a postással megszökött neje után ottmaradt bevásárlókocsiról ne is beszéljünk, ez lett a konstrukció alapja. A lakótelep népe nem nagyon értette, mi zajlik a harmadik emeleten, de mivel Kövecs álandóan fúrt, faragott valamit, egy lesajnáló kézlegyintéssel békén hagyták.

Pár hét múlva aztán elkészült a hőlégballonos betonszállító daru, amit Kövecs ünnepélyesen Betonfőnixnek nevezett el. A nagy napon, amikor az első próbarepülésre készült, összegyűjtötte a szomszédokat a ház előtt, hogy legyen, aki csodálja, és hogy értesítse a mentőket, ha netán mégis rossza fordul a művelet. Aztán beszállt a ruháskosárból gyártott gondolába, és bekapcsolta a disznópörkölőből átalakított hőfúvót. A lufi lassan emelkedni kezdett, csakhamar meghaladta a panelházak magasságát, és elérte a hűvös szelek vonulatát, amely a közeli park felé repítette.

Minden rendben ment, amíg a Betonfőnix be nem akadt a panelház tetején lévő antennába. Reznicsek bácsi, aki addig a hátsó udvaron sörrel a kezében nézte a műsort, megelégedéssel nyugtázta, hogy Kövecs találmánya nem csak repülni tud, hanem parkolni is. A lufi ugyanis valósággal lecövekelt az antenna mellett, jobban mondva rátekeredett, és mintha valami óriási, vörös sárkány küzdött a szabadulásért.

A környék összes lakója az erkélyekről figyelte, ahogy Kövecs kimászik az antennára, és megpróbálja kibogozni a lufit. De a csomó olyan szoros volt, hogy a culáger minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult. Így végül úgy döntött, hogy otthagyja a Betonfőnixet a háztetőn, és leereszkedik a mentőkötélen, egyenesen a közeli talponállóba, ahol a vendégsereg a Kozármislény–Vasas meccset nézte a rácsok mögé helyezett tévén.

A sárkányformájú lufi azóta is ott illeg és billeg a panelház tetején, minden reggel emlékeztetve a lakókat arra, hogy Kövecs, a culáger, valójában kreatív ember, még ha ez a kreativitás nem is rendelkezik értelmes vonásokkal. És ahogy a nap sugarai átsütnek a lufi vörös testén, mindenki tudja: itt valami egészen rendkívüli történt, amit soha senki nem fog elfelejteni.

 

Hóremheb István

Fiatal prózaíró, a Tébolyda című antológia egyik szerzője.

Ne hagyja ki ezt sem: