A kolónia

Olvasták: 273
colonia_i

Már csak a hozzám hasonló őskövületek emlékeznek a 70-es évek elején kirobbant nagy világpolitikai botrányra, amikor a szabadon megválasztott chilei kormányt – hathatós CIA-támogatással – megdöntötte a Pinochet-rezsim. A tévében is láttuk, ahogy a hadsereg szétlövi saját országa parlamentjét, amelynek során a köztársasági elnök, Salvador Allende is életét vesztette. Nálunk akkoriban az internacionalista eszmék voltak divatban, így ezt a pártpolitikai dimenziókon áthatoló gaztettet a hivatalos propaganda még meg is támogatta a szokásos balos szólamokkal. Nagyon sok időnek kellett elmúlnia, és a Szovjetunió által irányított szocialista tömbnek atomjaira kellett hullania ahhoz, hogy a chilei szélsőjobb gaztetteit ne csak a keleti, hanem a nyugati világ is színszűrő nélkül szemlélhesse.

Mindezt csupán azért mondtam el, mert mielőtt ebbe az ismertetőbe belefogtam, elolvastam egy kritikát a Florian Gallenberger rendezéseinek számár gyarapító, 2015-ös Kolóniáról (Colonia), amely úgy kezeli ezt a történetet, mintha nem a mai fiatal öregek által még megélt élményként fölidézhető, hanem a teljes egészében ásatag középkorig nyúlnának vissza a gyökerei. Onnét pedig ugyebár elég nehéz előbányászni a közös nevezőre vont, cáfolhatatlan igazságot.

A Kolónia egy 1973-as megtörtént esetet dolgoz fel. Úgy tűnik, hiába épültek erre a korszakra egész írói életművek, még mindig vannak olyan szálak, amelyeket megráncigálva szétfeslik a varrás a seb mentén. A történet gyakorlatilag egy furcsa románc elbeszélése. A Lufthansánál dolgozó Lena (Emma Watson) és barátja, a Chilében baloldali aktivistaként tevékenykedő Daniel (Daniel Brühl) éppen Santiagóban tartózkodnak, amikor bekövetkezik a katonai hatalomátvétel, és elszabadul a pokol. Az élhetőbb jövő egy szempillantás alatt rémálommá változik: a balos gondolkodású fiatalokat a katonaság begyűjti és a santiagói stadionba szállítja, ahol vagy azonnal golyót kapnak a fejükbe, vagy nyomtalanul eltűnnek valamelyik szupertitkos fogolytáborban. Danielnek az utóbbi jut, de Lena nem törődik bele a kedvese elveszítésébe. Kideríti, hogy a tábor egy keresztény missziónak álázott börtön valahol vidéken, távol Santiagótól. Mivel más segítségre nem számíthat, beöltözik apácának és önként jelentkezik a misszióba, hogy kedvese közelébe férkőzhessen. De amint beteszi a lábát a kapun, maga is fogollyá válik.

A film fő erénye, hogy bár a műfajra jellemzően sarkosított módon, mégis döbbenetesen hatásos képet ad arról a bizonyos fasizmusról, amelyre a honi ellenzék egy része lépten-nyomon hivatkozik. A missziót vezető megszállott, pszichopata Paul (Michael Nyqvist) és embertelen főnővére, Gisela (Richenda Carey) olyan profi módon terrorizálják a fogvatartottakat, ahogy azt a náci haláltáborokról készült művekben láthattunk. Ebben viszont semmi túlzás nincsen, mert hiszen ez volt az a korszak Chilében, amikor a letartóztatottak többsége vagy ilyen koncentrációs táborokban, vagy jeltelen tömegsírokban végezte.

Aki tehát ismeri film mögött meghúzódó történelmet, a Kolóniát meg tudja különböztetni a tucatjával készülő hasonló alkotásoktól, de ide kívánkozik a korszak máig ható, kultikus filmjével, a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiájával (Costa Gavras remekműve) elvégzendő összevetés. A Kolóniában sajnos nincs meg az a széles körű, mély művészi érzékkel kialakított háttértámogatás, ami a Z-ben máig működik, mert Gallenberger produkciója esetében közönségfilmről van szó. A helyszín- és helyzetábrázolás jószerével csak jelzés értékű, és ha történetesen nem a chilei diktatúra rémtetteiről, hanem egy fiktív ország képzelet szülte belviszonyairól szólna, akkor sem volna sem több, sem kevesebb annál, amit kapunk. Látványilag természetesen megfelel a 21. századi, szoftveresen adjusztált mai divatnak, ám ez inkább elvonja a figyelmet a színészi és rendezői teljesítményekről, mintsem megerősítené azokat. A Kolónia legfőbb hibája talán az, hogy dacára minden igyekvésnek, nem lesz belőle emlékezetes, művészi többletet is hordozó produkció. Gyanítható, hogy a főszereplő Emma Watson nem ezért az alakításáért fog Oscart kapni, bár ebben azért nem lehetünk teljesen biztosak. A kritika viszont nem bánik szűkmarkúan Florian Gallenbergerrel, mert ha díjakkal nem is, de jelölésekkel azért teleaggatta a filmet. Igaz, hogy ezek közül csupán a főgonoszt alakító Michael Myqvist színészi teljesítménye nem technikai jellegű.

Ha mindebből esetleg az bukna ki, hogy a Kolónia csupán a középmezőnyt erősíti, azt azért nem árt szem előtt tartani, hogy ebben is létezik, alsó és felső határ. A kolónia ezen a képzeletbeli listán mintha egy kissé az átlag alá hanyatlana, de talán ez az ára annak, ha a forgatókönyv a megtörténtet követi a képzelet szabad szárnyalása helyett. Egyszer viszont így is meg lehet nézni.

 

 

  • Alapötlet
  • Színészi teljesítmények
  • Látványvilág
  • Továbbgondolhatóság
  • Rendezés
  • Újszerűségi mutató
  • Hang
  • Újranézhetőségi faktor
3

összegzés:

Átlagos

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Előző írás

Egy szatír kapcsán

Következő írás

A véget nem érő csoda

Egyéb Filmekről

Csernobil

Azt, hogy ma viszonylag gondtalanul élhetünk, három önfeláldozó búvárnak, Alekszej Ananenkónak, Valerij

Joel

Az örökbefogadás mindig aktuális és legalább ennyire érzékeny téma. Az irodalom nagy