Kaland a banános bácsival

Olvasták: 226
banan_i

Mindnyájan elkövetünk néha olyan hibát, amelynek következményeit életünk végéig ganajtúró bogárként görgetjük magunk előtt. Nem is kell valami ordenáré nagy dologra gondolni, sokszor elég egy apróság és máris megvan a baj. Megveszünk például két banánt a Hold utcai piacon annál az öreg, köpcös árusnál, aki kb. velünk egykorú lehet, de mi húsz évvel idősebbnek gondoljuk. Vörös ábrázatáról és hasméretéről ítélve komoly vérnyomásgondjai lehetnek, így azt is mondhatjuk, szánalomból vettük meg nála a szottyadtabb banánt, pedig egy standdal odébb, a fiatalembernél ugyanez a termék harsogóan friss és akkora, mint az elefánt agyara.

Miután a banánt megvettük, gyorsan belepakoljuk a táskánkba, és szép napot kívánva, sietve távozunk. Azt hisszük, a kellemetlen epizódnak ezzel vége, de másnap reggel, miközben a fiatalember standja felé slattyogunk, észrevesszük, hogy az öreg rajtunk legelteti a pillantását. Táskás szeme alatt ott lifeg a világfájdalommal keretezett megbántódás, mert bár vérnyomásos, azért egyáltalán nem hülye. Kiszámítható pontossággal tudja, miben mesterkedünk és ezt cserbenhagyásos gázolásként éli meg. Ez még nem okozna nekünk lelkiismereti válságot – elvégre csalódás bárhol, bármilyen területen érheti az embert –, de rosszallását azzal kétségeket kizáró oldalpillantással hozza a tudomásunkra, hogy rögtön tudjuk: még néhány lépés a fiatalember standja felé, és menthetetlenül benyel bennünket a kárhozat. Mert hát azok után, hogy tegnap az ő rusnya áruját vettük meg, örökbe fogadtuk őt. Mindez hasonló ahhoz a gesztushoz, ahogy az állatkertben a pandát szokás örökbe fogadni. Az ember leperkál egy összeget, és kap egy papírt, hogy mától virtuálisan a tökét vakaró, eukaliptuszt zabáló panda nevelőszülőjének tekintheti magát.

A banános bácsi nem adott papírt, mert ennél sokkal erőteljesebb kötelékkel láncolt magához: elraktározott bennünket az ismerősei közé. Azt hihetnénk, a piaci árusokat nem érdekli, ki veszi meg tőlük a portékát, de ezt hatalmas tévedés. Egyszer ugyanitt, a Hold utcai piac kijáratánál fültanúi voltunk egy beszélgetés töredéknek, amikor az egyik cigiző banánárus azt mondta a másiknak: van egy olyan vevőm, aki… A folytatást már nem hallottuk, mert hallótávolságon kívülre kerültünk, de ez untig elég volt ahhoz, hogy megvilágosodjunk: ezek a népek a vevőket nemcsak nyilvántartják, hanem ugyanúgy kategorizálják, ahogy a földesurak a paripáikat. Lehet, hogy nemes rivalizálást is folytatnak egymással, kinek van megbízhatóbb, jobban futó törzsvevője. A mi kiszolgálónk biztosan ezt a titulust szánta nekünk, ami abban a szűk hatósugarú világban, ami a Hold utcát a Vadász utcától elválasztja legalább akkora kitüntetés, mint az angol királyi udvarnál a lovagi cím. Ezt anno a Beatlesek is átvették, de nem azért, mert olyan nagyon vágytak rá, hanem hogy ne sértsék meg a királynőt.

Ezen a huncut módon teljesedik be a vásárlói végzet: mihelyst észrevesszük, hogy az öreg banános bennünket fixíroz, föladjuk eredeti szándékunkat a szép, üde banán megvételéről és odakanyarodunk hozzá a tegnapihoz képest már megfeketedett múmiának tűnő fonnyad darabokért.

A Hold utcai piacon kifejtett mosolygós sétáknak innentől lőttek, mert az öreget nem lehet kikerülni. Ha egyszer belegabalyodtunk a hálójába, menthetetlenül ki vagyunk téve a tőle kisugárzó vásárlási késztetés lidérces erőterének. Minden áldott reggel meg kell vennünk azt a két vacak banánt, mert ez a kapcsolat éppen olyan törékeny, mint a közel keleti béke. Elég egy sanda oldalpillantás a másik stand irányába, ahol szinte kiveri a szemet a friss és üde aznapi áru, az öreg máris fenyegetőn zörögni kezd az aprós dobozával. Mintha azt mondaná: nana, viselkedjünk, kérem!

Nem tehetünk semmit ellene, mert munkába menet a Hold utcai piacon át vezet az út, akár a Styx folyón az alvilágba, de itt Kharón helyett a pocakos bácsi a révész.

Senki másnak, csak nekünk, de legalább az örökkévalóságig.

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Egyéb Szösszenet

Pultoslány Bea beszól

A legnagyobb arcok sorozat              Rajz a régi világból – életképek a magyar kocsmakultúra legszebb napjaiból Gyarapodik