A 33

Olvasták: 412
chile

Ma már nem sokan emlékeznek a hat évvel ezelőtt megmentett chilei bányászokra, akik valahol az Atacama sivatagban egy omlás következtében rekedtek a föld alatt. A baleset hírét gyorsan szárnyára kapta a média, és a bányászok lényegében ennek köszönhetik a megmenekülésüket. A bányát működtető cég gyakorlatilag lemondott róluk, de a globális szintű közfigyelem miatt meg kellett kezdeniük a mentést. Ez még nem lett volna elég semmire, mert a csapat felszínre hozásához olyan technológiát kellett használni, amely nemcsak hogy nem volt kéznél, de az üzemeltetési költsége egy űrhajóéval vetekedett. A médiahírverés járult hozzá ahhoz, hogy világszerte beinduljon az adakozás, amelynek eredményeként a bányászok végül sértetlenül megúszták ezt a hátborzongató kalandot.

A történet tehát nagyban hasonlít az Apollo 13 kapcsán kialakult széles körű összefogásra, azzal a különbséggel, hogy ebből a chilei bányaszerencsétlenségből a kisemberek eposza lett, happy enddel a végén. Nem csoda, hogy Hollywood azonnal jelezte: mihamarabb filmet fog készíteni a csodálatos mentőakcióról, de ez már az ötlet keletkezésének idején megosztotta a közvéleményt. Tény, hogy egy ilyen fim senkinek sem sértette a becsületét, és mivel a bányászok mindnyájan túlélték, kegyeleti vonalon sem támasztott volna feszültséget, az egész valahogy mégis méltatlannak és esetlennek tűnt.

Talán ez a bizonytalanság is közrejátszhatott abban, hogy a film csak most, majdnem hat évvel a történtek után vált megtekinthetővé. A 33 (The 33) nevet viselő produkció elkötelezetten igyekezett megtartani a valós események csapásvonalát, így nem lett annyira kirívóan hollywoodi, mint az ilyen zsánerű filmes termékek többsége. Hiányoznak például a mondvacsinált konfliktusok és a lezáró rész előtti végveszély, ami sablonos eleme minden blockbusternek. A rendezést a mexikói Patricia Riggenre bízták, és ő tisztes mesterként oldotta meg a feladatot. Nagy segítségére lehetett ebben az is, hogy nem holmi amatőrökkel, hanem olyan sztárokkal dolgozhatott, mint Antonio Banderas, Juliette Binoche, Rodrigo Santoro és James Brolin.

Mivel a történet végkifejlete nem egy hétpecsétes titok, senki sem kiálthatna szpoilerezést, ha most nekiállnék és töviről hegyire elmesélném az egész sztorit, de hiába kínálgatja magát a lehetőség, ennek most semmi értelme. Pergős, fordulatos cselekményre vagy olyan szintű gyötrelmekre, mint amilyent Krisztus urunk élt át a keresztfán ne számítson senki, mert még akkor is biztos a menekülés, amikor egy tonhalkonzerv és fél vödör rozsdás víz jut 33 emberre. Nekem az hiányzott csak a filmből, amit a korabeli tudósításokban olvastam: a mélyben rekedt fiúk valóságos minitársadalmat alakítottak ki maguk körül, meglepő ügyességgel oldva meg a takarítás és az illemhely problémáját, és nem csak azzal ütötték agyon az időt, hogy 69 napon keresztül a fejük fölött csüngő sziklákat bámulták. Ez a rész a filmben egy kissé elnagyolt, mert amikor végre megérkezik hozzájuk a fúróhegy, könnyen és gyorsan éri utol őket a civilizáció.

A látványvilág XXI. századian hiteles, de a színészi teljesítmények Antonio Banderasén kívül egy kissé sablonosak, mert szinte csak ő tudott karaktert teremteni a figurájának. Összegzésként elmondható, hogy A 33 megnézésre ajánlott mozi, elsősorban azért, mert kilóg a matematikai képlet alapján legyártott hollywoodi produkciók sorából. Kétségtelen, hogy a vetítés alatt nem fogjuk lerágni a körmünket az izgalomtól, de talán éppen ez benne a lényeg.

 

  • Eredetiség
  • Alapötlet
  • Történetvezetés
  • Képi megjelenítés
  • Hang
  • Színészi teljesítmények
  • Továbbgondolhatóság
  • Rendezés
3.7

összegzés:

Megtekintésre ajánlott

A filmes és nem filmes ismertetők avatott művelője, de más műfajokban is jártas. Csak itt és csak nekünk alkot, no meg a Regénytárnak, de az a testvérlapunk, úgyhogy ezt a botlást elnézzük neki.

Egyéb Filmekről

A Tenkes kapitánya

A Föld népességének túlnyomó többsége egy huncut pillanatot sem látott a Tenkes kapitányából, a fennmaradó népesség

A melltartó

Felvevőgép nélkül is könnyebb filmet készíteni, mint ötlet nélkül, mert az előbbinek ugye, ott a mobiltelefon,

1917

Nemrég zárult le a Nagy Háború centenáriuma, amelynek során – számos megemlékezés, ünnepség és tudományos konferencia

Csernobil

Azt, hogy ma viszonylag gondtalanul élhetünk, három önfeláldozó búvárnak, Alekszej Ananenkónak, Valerij Bezpalovnak és Borisz Baranovnak