Kőkemény film az 1971-es belfasti eseményekről, amelyeket az évtizedeken át tartó, kegyetlenül véres és a kívülálló szemével nézve abszolút értelmetlen északír polgárháború kezdeti szakaszaként tart nyilván az emlékezés. Az angolok jelenléte ellen lázadó északír katolikusok megfékezésére és a rend helyreállítására odavezényelt royalista katonák, vezetőjük tapasztalatlansága miatt egy gyorsan eszkalálódó krízis közepén találják magukat. Az egyik fiatal közkatona a csetepaté során elszakad az egységétől és egyedül találja magát Belfast kiismerhetetlen labirintusában, ahol nemcsak a katolikusok vadásznak rá, hanem a politikai spekulánsokban cseppet sem szűkölködő protestánsok is. A film lényegében a fiatal Gray Hook küzdelme az életben maradásért, mégis jóval több egyfajta Running Man klónnál. A filmet egy már nem éppen fiatal, de a szélesvásznú mozi világában mégis pályakezdőnek számító Yann Demange jegyzi, és tehetségét bizonyítandó, annak ellenére a BAFTA-díj jelölésig vitte, hogy a világ egyéb politikai válsága tükrében ez a téma mostanában nem annyira érdekes, ming húsz-harminc évvel ezelőtt volt. A ’71 méltó kiegészítése az északír konfliktussal foglalkozó nagy filmek gyűjteményének – gondoljunk csak Paul Greengrass megrázó alkotására a 2002-es Véres vasárnapra. A ’71 kizárólag felnőtteknek való, nyomasztó, elgondolkodtató alkotás, némely esetben egészen döbbenetes képsorokkal, amely különleges atmoszférájú, letisztultan minimalista operatőri munkával válik teljessé.
