Vannak olyan cikkek, amelyeket elolvasva az a gondolatunk támad, hogy ilyen aztán végképp nincsen, a világ nem lehetet ennyire borzalmas hely, ha már az Úristen szépnek teremtette. Az ezt cáfoló irományok közé sorolhatók a természeti és egyéb katasztrófákról szóló jelentések, a háborús pusztítások hírei és az a nemrég napvilágot látott közlés, hogy egy 25 éves nottinghami nő (influenszer) világcsúcskísérleti szándékkal 12 óra leforgása 1057 férfivel feküdt le.
Ne értsenek félre, nem a nő természete miatt botránkozom meg, az olyan, amilyen. Pompásan illik a társadalmi besorolására az a rövid magyar kifejezés, amelyet mindenki ismer, de ha valaki bizonytalan e tekintetben, érje be azzal, hogy olyan személy, aki pénzért, vagy mint a jelen példa mutatja, népszerűségért bármire képes. Számomra az igazi döbbenet a kísérlethez asszisztáló 1057 férfi. Mifélék ezek, milyen anyagból gyúrták őket, és hogyan működhet az észjárásuk, ha egyáltalán rendelkeznek ilyesmivel? Lehet, hogy ha nem állnak ott a sorban, valahol dolgoznak is, például erőgépet, kamiont vagy traktor vezetnek, de sokkal elképzelhetőbben tartom azt, hogy csupa suhancról van szó. Aki rendesen dolgozik, az részint nem ér rá ilyen huncutságokra, másrészt abban valósítja meg önmagét, hogy valamit termel, vagy létrehoz. És aki rendesen melózik, annak muszáj, hogy legyen egy erkölcsi minimuma is, ami alá akkor sem alacsonyodik, ha részeg.
A kísérlet fizikális része, mármint, hogy tényleg lezajlott az, amit a paraszti ész erről a próbáról feltételez, egyik videómegosztón sem látható, de az igen, hogy a résztvevőinek sora fölfelé kanyarog egy csigalépcsőn – mert ennyi ember ugye, nem fér be egy lakásba –, és miközben arra várnak, hogy a mademoiselle szűk hatvan másodperc után lerúgja magáról az aktuális delikvenst, a pofákon ott fészkel az a sunyi vigyor, ami a macskán is tetten érhető, ha sikerül bejutnia a tejfölös csuprot rejtő kamrába.
Az ultrarövid aktusokból a világrekord mindenesetre összejött, és ezzel a szóban forgó influenszer megvalósította élete álmát, amire nagymama korában majd büszke lehet (ha további horrorra vágyunk, képzeljük el, ahogy őszbe borult fejjel, a kisunokáját a térdére ültetve meséli ezt az ifjúkori kalandot). Az viszont csak a véletlen műve, hogy ennél a nem túl karakteres 1057-es számnál a sor véget ért. Az előbb említett kisvideóból ugyanis kiderül, hogy egy véletlenül – vagy szánt szándékkal? – odatévedt anya a várakozók közül hallatlan eréllyel kiparancsolta a saját 19 éves fiát. Ha nem lép fel ennyire erélyesen, most nem a 1057-es számot, hanem az 1058-ast ünnepli a világ, de aki emiatt búsul, annak azt üzenem, csak semmi szomorúság: a rekordok sosincsenek kőbe vésve. Talán már holnap jön egy újabb trónkövetelő, aki egy kicsivel precízebb szervezéssel többre jut, például úgy, hogy a bejárati ajtó mellé kitesz egy táblát: anyukáknak és feleségeknek belépni tilos.
