Új ember a fedélzeten

2014.09.21.
Olvasták: 789

Öregszem, s talán ezért van, hogy öreg szem sok mindent nem úgy lát, mint egy fiatal. Így például másként tekint az új szerkesztőre, mint a régire. A helyét elhagyó redaktor aranyos ember volt, értette a dolgát, végezte is legjobb tudása szerint, ám feltehetőleg egy kissé konzervatív módon szemlélte a világot. Márpedig úgy csak ideig-óráig lehet. A világ folyton változik, s nekünk is állandóan változtatni kell, ahogy a Microsoft is évente más és más ablakból élvezi a kilátást.

Shlaver Sándor józan eszére vall, hogy belátta ezt. Elhasznált ágyékkötőjének vizsgálata során rájött, nem akar tovább az Irodalmi Élet kerékkötője lenni. Lelépett a színről, s önként, dalolva átadta helyét Benői Sztipánnak, akiről egyelőre csak annyit tudok, hogy hosszú ideig volt tápszerész. Feltételezem, mint a tartósító, tudatmódosító és egyéb tápszerek gyakorlott és szakavatott kavargatója, nyilván az irodalomhoz is más szemmel közelít, mint egy rovarírtó szer hatása alatt álló könyvmoly.

Ugyanis az, aki korábban soha nem ismert és soha nem is hallott fűszerekből – mint a csilibiri, a sziámi ikrenyty, a japán bingyom vagy az édeskés ízűnek kikiáltott szír upmag – képes olyan katyvaszt összekutyulni, amelyik felett az ÁNTSZ árgus tekintete is átsiklana, az minden bizonnyal arra is képes, hogy az irodalom békenyálas pocsolyáját felkavarja. Mert kavarni kell. Kavarni mindig kell, ha nem akarunk a Kozma utcában leragadni.

Hallomás alapján úgy vélem, hogy Sztipán olyan ember, aki az epikára nem pikkel, a prózát nem aprózza el, az ódát sem toszogatja ide-óda, a tragédiát nem téveszti össze az ultra gédiával, rámába helyezi drámát és a novellára nem fogja azt mondani, no!, ilyenre nincs szükségünk.

Olyan ember, aki szentül hiszi, hogy az irodalom is lehet szórakoztató, legalább annyira, mint a mai magyar futball, amit egyre kevesebben néznek. Bízom abban, hogy Sztipán nem fogja kitiltani a Regénytárról azokat a szurkolói csoportokat, amelyek füstbombákkal akarják elködösíteni az olvasható írásokat, s petárdákat durrogtatnak a novellák csattanói helyett.

Feltételezem ugyanakkor, hogy jelentős arculatváltás nem lesz, csak a púdert vakarja majd le a pofázmányról. Minek következtében az Irodalmi Élet, s az annak helyt adó Regénytár is átláthatóbbá válik, s ennek eredményeként a különböző ellenőrző hivatalok bürokratáinak is könnyebb lesz a dolguk. Nem kell majd a sorok között olvasniuk rejtett titkok után szimatolva, elég, ha csak a sorokat olvassák elejétől végig.

E várható változások reményében kívánok jó munkát, kedves Sztipán.

Bányai Tamás

2017-ben bekövetkezett haláláig az Irodalmi Élet oszlopos szerzője volt. Társhonlapunk, a Regénytár közösségi díjat nevezett el róla.

Ne hagyja ki ezt sem: