Fiatal koromban gyakran megesett velem, hogy hajnalig olvastam egy jó könyvet. Csak akkor döbbentem rá, hogy átvirrasztottam az éjszakát, amikor már beszűrődött az ablakon a derengés. Ebben a minden tekintetben közömbös időpontban, ami már nem éjszaka, de még nem is reggel, többször is megtörtént, hogy valahol a távolban felhangzott egy hosszú, elnyújtott vonatfütty. A furcsaság ebben az egészben az volt, hogy azon a környéken már vagy húsz évvel azelőtt megszüntették a vasutat, olyannyira, hogy a síneket és a talpfákat is felszedték. Ennek ellenére bizonyos időközönként, úgy hajnali négy körül valahonnét mégis előtört ez a kísérteties füttyszó.
Megpróbáltam valamilyen racionális magyarázatot találni a rejtélyre, és arra jutottam, hogy az éjszaka csöndje okozhatta, mert ilyenkor egy távoli, valóban létező vonat füttye sokkal messzebbre eljut, mint nap közben. Ennek részben ellentmondott az a tény, hogy a hang furcsán közelinek tűnt. Mintha a vonat itt robogott volna el a szomszéd utcában. És ott volt a másik rejtély is: a jelenség gyakran megismétlődött.
Már teljesen elfelejtettem ezt a történetet, de ma hajnalban, amikor felébredtem és kimentem levegőzni, megint hallottam, hogy valahol a távolban egy vonat fütyül. Budapest belvárosában, a Duna-parttól alig száz méterre lakom, egyetlen vasútállomás sincs a közelemben. Meghallottam a régebbről ismert füttyöt, és olyan érzésem támadt, mintha a hajnalig tartó olvasás valóságából áttértem volna egy másik, nem kevésbé elvont valóságba, ahol a természeti törvények a hatályukat vesztik. Eszembe jutott az a szintén régi tapasztalat, hogy ez a hosszú, elnyújtott mozdonyfütty mindig urbánus környezetben hallható, sohasem mezőn, vagy tanyán, bár ezt csak feltételezem, mert ilyen helyeken még nem aludtam. De most már elmondhatom, hogy ez a jelenség engem földrajzi helyzetemtől függetlenül híven követ, és minden esetben hajnali négy órakor.
Anélkül, hogy bárkit is a számomra kedvező irányba fordítanék, azt azért megjegyezném: a sokak által látott ufójelenségek szegről-végről ugyanebbe a kategóriába sorolhatók, bár arról nem tudok, hogy az égen vibráló rejtélyes fényekhez hangok is csatlakoztak volna. Nekem mégis az a véleményem, hogy ezek csupán olyan elemek, amelyek mindig is részei voltak a világunknak, csak nem illenek bele abba a keretbe, amelyet a fizika máig felfedezett törvényei biztosítanak. Kell még néhány fölfedezés, hogy az égi fényekre és az éjszakai vonatfüttyökre magyarázat szülessen. Ha például egy tudós bebizonyítaná, hogy bizonyos körülmények hatására az idő összekeveredik – valahogy úgy, mint a régi tévékészülékekben a szellemkép –, akkor megértenénk, miért látunk és hallunk olyasmit, ami nem a mi időnk terméke. De hogy ezt miért pontosan hajnali négy órakor, azt csak a jó ég tudja.
