Sir Arthur Conan Doyle talán maga sem hitte volna, hogy kedvenc nyomozója elnyűhetetlen lesz, akár a fatokmány. Generációk egész sora nőtt fel a viktoriánus korabeli Anglia misztikusan dohos levegőjét idéző Sherlock Holmes történeteken, és bár a filmes világ nemegyszer páros lábbal rúgta fel a leleményes magándetektívhez kapcsolódó sztereotípiákat, a figura népszerűsége máig töretlen.
De ahogy változnak az idők, a filmvásznon úgy alakul át az enyhén drogfüggő, ugyanakkor borotvaéles megfigyelőképességű Sherlock Holmes is a mai kor követelményeihez jobban idomuló akcióhőssé. Nem kétséges, hogy ebben a folyamatban a siker matematikai képletét alkalmazó hollywoodi filmgyártás is tevékeny szerepet játszik. A producerek biztosan abból indulnak ki, hogy a régi, statikus Holmes-figura kedvéért a mai, akciódús jelenetekhez szokott közönség aligha megy majd be a moziba, de ha egy lökött terminátort faragnak belőle, a siker borítékolható.
A legújabb Sherlock Holmes adaptációk között elég nehéz valamiféle rendszert felfedezni, de a fent emlegetett irányzatot leginkább a Guy Ritchie nevéhez fűződő két rendezés fedi le, amelyek legújabb, 2011-es darabja hivatalosan a Sherlock Holmes 2 – Árnyjáték címet viseli. Ahogy az elnevezése mutatja, ez már a második része annak a heroikus küzdelemnek, amelyet Sherlock Holmes és hű társa, Watson doktor közös pályafutásuk legveszélyesebb ellenségével, a világuralmi ambíciókra törő Moriaty doktorral folytatnak. Az eredeti, Doyle-féle Sherlock Holmes sztorik ismerői jól tudják, hogy ebbe a fába a minden korábbi ügyet bravúrosan megoldó sztárnyomozó fejszéje csúnyán beleszorult. Conan Doyle ekkor ugyanis már beleunt ebbe a vég nélkül pörgetett történetfolyamba, és Holmest Moriatyval együtt belezuhantatta egy szakadékba. A folytatás legalább ennyire közismert: a felháborodott Holmes-rajongók levelek özönével kezdték ostromolni a szerzőt, aki végül kénytelen volt folytatni a csaknem folytathatatlant. Az olvasótábor hatalmas szerencséjére az a bizonyos szakadék, amelybe Holmes és Moriaty belezuhantak, bőven kínált megkapaszkodásra alkalmas gyökereket és a derék nyomozó élt ezzel a lehetőséggel.
Guy Ritchie Árnyjátéka többé-kevésbé híven követi a Conan Doyle-féle sztorivonalat, de ez a mozilátogatók perspektívájából a legkevésbé érdekes. A modernizált Holmes már nem az a figura, akit többnyire csak valamilyen stimuláló szer hatására száll meg az ihlet, és aki intellektuális alapon kezeli a konfliktusokat. A Robert Downey Jr. által megformált Holmes olyan, mint egy örökké másnapos ketrecharcos, akit ráadásul még jövőlátó víziók is gyötörnek. Ha verekedni kell, azonnal a tettek mezejére lép, és a fegyverhasználat sem okoz neki gondot. A Jude Law-féle Dr. Watson ennek az izgága, kötözködő, flegma alaknak szinte a tökéletes ellentéte, de valahogy mégsem eléggé joviális ahhoz, hogy egy félig filosz, félig orvosdoktor lehessen, ráadásul az események eszkalálódásával az is kiderül, hogy Watson fontosabb figura, mint a néha csupán jó szimatú harci kutyára emlékeztető sztárdetektív. Érdekes és a film javát szolgáló újítás, hogy Holmes bátyjaként a komikus Stephen Fry is feltűnik, és a rá jellemző abszurd humort finoman adagolva alakítja az excentrikus angol arisztokratát. Moriaty szerepét Jared Harrisra osztották ki, és ő kellőképpen ellenszenves tudott lenni ahhoz, hogy a film hollywoodi módon kétpólusúvá – a makulátlanul jókra és a tántoríthatatlanul gonoszokra – változzon.
Az események megértése és nyomon követése ugyanekkor semmilyen agymunkát nem követel a nézőktől, mert ha valamilyen döccenő keletkezik, mindig kapnak egy kellően didaktikus magyarázatot. A cselekmény a viktoriánus kor utolsó harmadában, az 1800-as évek végén bonyolódik, amikor a gaz Moriaty egy világméretű konfliktus kirobbantásával és a globális fegyverbiznisz gátlástalan lenyúlásával kísérletezik. Célja elérése érdekében az osztrák koronaherceg meggyilkolásától sem riad vissza, ami ugyebár ismerős momentum. De még ez a zseniális gazember is elkövet egy súlyos hibát: az esküvőjére készülődő és ebből a játszmából deklaráltan is kilépő Watsont megpróbálja eltenni láb alól, ami ugyan nem jár sikerrel, de a sok veszélyes ügyet maga mögött tudó nyomozópáros ismét szövetségre lép, és vagy fél Európán át űzi, hajtja a magabiztosságában egy kissé aránytévesztett Moriatyt. A végeredmény közismert és szinte alig különbözik a Conan Doyle által megírttól, mégis azt mondom, inkább a könyvet olvassák el. Persze, ha valami jó pörgős, békebeli akciófilmre vágynak az Árnyjáték 2-vel is kísérletet tehetnek. Popkornról azért előre gondoskodjanak.
Sherlock Holmes 2. – Árnyjáték (Sherlock Holmes: A Game of Shadows) színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 129 perc, 2011 Rendező: Guy Ritchie. Szereplők: Robert Downey Jr. (Sherlock Holmes), Jude Law (Dr. John Watson), Jared Harris (Moriaty professzor), Noomi Rapace (Sim), Rachel McAdams (Irene Adler), Kelly Reilly (Mary Morstan), Geraldine James (Mrs. Hudson), Stephen Fry (Mycroft Holmes).
Értékelés: 3
