Platán vs tölgyfa

2015.03.05.
Írta:
Olvasták: 694

A netes éra egyik legnagyobb hozadéka az, hogy on-line szavazásokkal is lehet szítani a nemzeti büszkeséget. Ennek túl sok értelme nincsen, leszámítva azt a kevés ideig tartó jó érzést, ami akkor kezdi feszegetni az ember keblét, ha hírül veszi, hogy az ő országa nyerte meg, ezt vagy azt a világszavazást. Az egyik legismertebb ilyen kampány az eurovíziós dalfesztivál, amikor egész országok tolhatják sms-eikkel a saját, vagy a velük lingvisztikailag azonos platformon nyugvó országok előadóit.

Ehhez képest kófic az a hír, hogy nemrégiben meghirdették az Év Fája versenyt, amelyre naná hogy mi is beneveztünk a tatai Öreg-tó partján álló 232 éves platánunkkal. Sehonnai bitang ember, aki lelki szemei előtt nem látta már megkoronázva ezt a földből kinőtt tüneményt, amelynek megdicsőüléséhez, világhírnévre emeléséhez csupán egyetlen apó nüánsz kellett: honfitársainknak kutya kötelességük lett volna felcsatlakozni a szavazás netes oldalára és rábökni a magyar fára egy voksot. Azért beszélek múlt időben, mert az akció lezárult és a mi ősi magyar platánunk rongyos 6500 vokssal lemaradt az észtek tölgye mögött. Az egészben az a különös, ami egyben tanulságos is: az észtek számbelileg kevesebben vannak mint mi, de ez nem hátrány számukra, ha egy össznépi ügyért kell összefogniuk.

Itt, magyar földön ezzel szemben az sem teljesen mindegy, hogy az a bizonyos platán konzervatív vagy liberális talajból sarjadt ki, vagy hogy az a bizonyos talaj jelen pillanatban konzervatív avagy liberális fennhatóság alatt áll. Egyszerűbben szólva magyar viszonylatban egyáltalán nem közömbös, hogy ezt a világszavazást ki indította el és hogy a híre milyen csatornákon jutott el hozzánk. Csak hipotézis, hogy minden környezetvédelmi vonása ellenére azért volt bizonyos nemzeti jellege is ennek a dolognak, még ha ez nem is köthető össze a „magyar” jelzővel.

De megértem azokat, akik a fentiek alapján kerek perec kijelentik, hogy ez az egész egy kényszerképzetes marhaság: mindössze arról van szó, hogy nem vagyunk eléggé hadra foghatóak. Mohácstól napjainkig – hogy ne mondjam: Veszprémig – erre bőségesen akadhat példa, úgyhogy egyáltalán nem kizárt: a platánunk is ennek a tipikusan magyar hagyománynak lett az áldozata. Ha a tudomány ezt minden kétséget kizáróan megállapítja, akkor csupán lusták vagyunk. Ez a tudat pedig, mint annyiszor a történelem során, most is megnyugtathat bennünket.

Brkvics Alojz

A filmes és nem filmes ismertetők avatott művelője, de más műfajokban is jártas. Csak itt és csak nekünk alkot, no meg a Regénytárnak, de az a testvérlapunk, úgyhogy ezt a botlást elnézzük neki.

Ne hagyja ki ezt sem: