Ment Petra hazafelé, keresztül a Margit hídon. Ment, mendegélt, aztán egyszer csak megtorpant, mert erős késztetést érzett arra, hogy valami nagyot és maradandót cselekedjen. Ha lett volna neki gyufája, talán felgyújtja a hidat, ahogy Hérosztratosz tette az Artemisz templommal, de mivel nem volt, inkább lerúgta a hidat ékesítő koronák egyikéről a keresztet.
Kőkeresztről van szó, szép míves munkáról, ami épp olyan szögben dől meg, ahogy a Szent Koronán az eredeti. Petra ezt távolította el, gyorsan és szakszerűen. Nem feszegette, nem pajszerezte, nem flexelte és még csak nem is lángvágózta, hanem rúgta. Férfias vadságot és brutalitást megkövetelő cselekedet ez, köszönő viszonyban nem áll azzal az idealizált, vadromantikus képpel, amit a nőkről a múlttól egészen mostanáig feltételezünk.
Petráról ezen a cselekményén kívül nem tudni semmit. Az életkorát, hogy 22 éves, csupán azért adta ki a média, mert nem alkalmas azonosításra. Ha tudnánk a teljes nevét, és hogy milyen családi kötelékben nevelkedett, talán más módon viszonyulnánk a tettéhez, mert az így csak lóg a levegőben (nem úgy, mint a kőkereszt, ami ugyebár lerepült). Képtelenek vagyunk megérteni, vagy legalább enyhítő körülményt találni neki, pedig lehet, hogy ezek is léteznek valahol egy másik univerzumban.
Így viszont Petra úgy járt, mint az a határon túli magyar, aki átjött az anyahazába, és a bűnözés útjára lépett. Nem törődött avval, hogy ő itt egy egész népcsoportot képvisel, galád és önző módon gyanakvóvá tett bennünket azokkal szemben, akik szintén a határon túlról jöttek, de becsületesek, szorgalmasak és nem utolsó sorban törvénytisztelők.
Petra nem egy népcsoportot, hanem a mai lányokat helyezte speciális megítélésbe ezzel a cselekedetével. Mint valami szabásminta adja meg a sablont ahhoz az árnyékképhez, amelyen kirajzolódik, miért van válságban a család, és miért nincs a fiúknak kedvük a feleségvállaláshoz. Mint valami torz lencsén át, az ő magatartásán keresztülnézve látjuk a mai, modern lányokat, és hamar eljutunk addig a felismerésig, hogy nagyon sok ilyen potenciális keresztlerugdaló Petra él körülöttünk. Néha, az utcán, amikor egy fiatal lányokból álló társaság mellett elhaladunk, elementáris módon ránk tör a szégyen, ha meghalljuk azt az ocsmány beszédet, amit használnak. Tetováltak, kirívóak, gátlástalanok, tisztelet a kivételeknek.
A gyanú – ami egyben a bizonyossági is – az, hogy a korlátlan egyenjogúság nagyon kibabrált a nőtársadalommal. Szinte lábsöpréssel rúgta ki lábuk alól a talajt, mert belekényszerítette őket egy olyan szerepbe, aminek nem volt meg sem a történelmi, sem a kulturális, sem az erkölcsi hagyománya. Az évezredeken át bevált és követendőnek tartott családmodell ugyanis a nőktől sokkal több áldozatvállalást igényel, mint amennyit a férfiaktól elvár, és ez az, amit a korlátlan egyenjogúság pártján állók nem hajlandók tudomásul venni. Szerintük nincs olyan tevékenység vagy szakma, amiben a nők ne érnének fel a férfiakhoz, amire az utóbbiak válasza az, hogy egyre nőiesebbek lesznek.
A hagyományos család illuzórikus voltát Petra teljesítette be azzal, hogy lerúgta azt a keresztet. Gondoljunk csak bele: hetven, ötven vagy csak harminc évvel ezelőtt megtörténhetett volna ilyesmi? Nem olyan értelemben, hogy egy nő nem rombolhatott, vagy hogy nem követhetett el merényletet, mert erre számtalan példa akadt, ám az ilyen ok nélküli, a józan ész minden szabályát negligáló törés-zúzás kizárólag a férfiak privilégiuma volt, az érte járó büntetéssel együtt.
Petra bűne hivatalosan a garázdaság. Ez kerül majd be a priuszába, és ez lesz az, amit az unokák majd megtalálnak az asztalfiókban, amikor őt beszállítják az öregek otthonába. Nézd csak Berci, a nagyi fiatal korában garázda is volt – mondogatják meglepetten, és furcsán néznek majd az elaggott, reszketeg kezű nagyi után.
Csakhogy ez science-fiction. Nem azért, mert Petra öregkorában már nem lesz szociális otthon, hanem mert aligha büszkélkedik majd ilyen, meglepetésekre fogékony, érdeklődő unokákkal. Arról úgy tűnik, végleg lecsúszott. Nagy kár, hogy ez nem az ominózus rúgás közepette esett meg vele.
