Panyóka néni nyaralója

2016.01.18.
Olvasták: 982

malacokPanyóka néni tisztes özvegyként éldegélt a faluban, a templomtól a negyedik házban. Régi kis ház volt, középen konyha, két oldalt a két szoba, ahogy régen dukált. Amivel kiegészítették a hatvanas évek végén – még szegény ura élt –, az egy kis fürdőszoba volt. Minden szombaton begyújtottak a fatüzelésű bojlerbe, micsoda kényelem volt az a régi lavóros korszak után! Az udvaron kis ól készült a disznóknak, az elkerített hátsó udvarban néhány tyúk meg egy borzas kakaska éldegélt. A körte-és almafák is szépen termettek.

Panyóka nénit mindenki ismerte, és persze ő is tudott mindent, ami mondjuk nem is csoda, mert a régen virágzó kis településen már alig éltek vagy háromszázan. – Név szerint? – sütötte el igen gyakran a régi viccet Balázs bácsi, aki régen harangozó volt, de ma már a templom is csak sátoros ünnepeken nyitotta meg kapuját. Erre a kérdésre aztán nagyot nevetett a kocsma törzsközönsége, de amikor hazafelé baktattak, volt, aki megpróbálkozott a névsorral. Állítólag Fuvarosnak sikerült is, de nem kérdeztek rá.

A kocsma csak késő délután nyitott ki, és volt fontosabb megbeszélni való is. Ha valaki idejében nem spejzolt be egy kis itókát, vagy már elfogyott a saját főzésű, Panyóka nénihez ment. Bögrecsárdának nem lehetne nevezni, de amikor megkocogtatták a főútra néző ablakot – a fény mutatta, hogy szorgosan munkálkodik az öregasszony –, hangos csattanással kinyílt az évek óta repedt ablakszem, és homályos poharakban a párkányra került a kerítésszaggató vegyes, jól megmérve. A férfiember meg letette a párkányra a pénzt, és ment a dolgára. Rend volt, hagyománytisztelet, férfi és nő egyaránt tudta, hogy kell viselkedni. Az asszonyok legfeljebb késő délután dobtak be egy kis kontyalávaló édeset. Nem olyan volt itt az élet, mint a szomszéd faluban, ahol még a rendőrautó is rükvercbe ment be, hogy gyorsan el lehessen hagyni a telepet. Itt mindennek megvolt a maga helye és ideje.

András napkor – sem előbb, sem később – megtörtént az első disznóvágás, az Amerikásnál. Harminc évig élt Kanadában, onnan jött haza. Azon a régi őszön ment ki, hagyott egy sort a szülőjének, hogy majd ír meg küld pénzt. Senki se hitte, legkevésbé az anyja, hogy ez bekövetkezzék, de vannak még csodák, alig telt el három év, és megjött az a levél. Néha csomag, sőt pénz is, míg volt kinek küldeni. Aztán maga a tékozló fiú is megérkezett, megerősödve de meggörbedve, bal kezén két hiányzó ujj mutatta, hogy veszélyes munka a favágás. Nem várta már itthon senki, csak a megroggyant házikó, aminek a helyére rittyentett egy szép magas kőházat fájintos kerítéssel. Hát hiába, a pénz beszél – mondták az utcabeliek, de nem volt ebben semmi irigység. Panyóka néni meg ment belet mosni disznóvágáskor először hozzá, aztán a többi falubelihez, meg rizst fakasztani, mert az se tudott nála szebben senki. Nagymosás, tavaszi meszelés, festés utáni takarítás, tollfosztás, lekvár főzés, csigacsinálás se mehetett végbe nélküle.

A fizetség mellé kóstolót kapott, tányérka süteményt a vasárnapi sütésből, egy-egy melegebb ruhával is támogatták, ne szenvedjen hiányt. A fát ősszel olcsón házához vitték, felaprították, a fáskamrában takaros rend uralkodott. Ha nagy volt a hó, elhányták a háza előtt, ne kínlódjon vele. Szegény öregasszony, úgyis olyan magányos – mondták az utcabeliek, és alig múlt el nap, hogy valaki ne nyitotta volna rá az ajtót, és üres kézzel nem illett beállítani.

Nem csoda, hogy amikor egy januári hideg délelőtt megállt a rendőrautó Panyóka néni háza előtt, a hír futótűzként járta be a falut. A szomszédok, utcabeliek, a mozgó bolt előtt ácsorgók rögvest ott termettek, persze a tisztes távolságot megtartva. Panyóka néni meg jött ki a kapuhoz, a moslékot kavarta épp, kopott otthonkája fölött keresztbe megkötve a nagykendő. A rendőr – falubéli, de már rég járt erre – nagy zavarban kezdte mondani, hogy baj van. Baj? – kérdezte a kapu rozsdás kilincsét feszegetve az öregasszony, és kilépett a sáros, havas járdára. Az – mondta a tizedes, és egy sokpecsétes gépelt lapot húzott elő, amiből rögtön kitetszett, hogy tényleg van valami probléma. Betörtek a nyaralójába, és elvittek mindent – folytatta nagy kínban, és csuszatolt a lábával.

A közben kisebb tömeggé szaporodott kíváncsiskodók hitetlenkedve álltak a feltámadt szélben, ami a porhót az arcukba csapta. Nyaraló? – kérdezte döbbenten Amerikás a mellette álló Fuvarostól, de az csak intett, hogy hallgasson. Panyóka néni átvette a hivatalos értesítést, és szó nélkül elindult a ház felé. A rendőr meg zavartan kiáltott utána. Hát nem szól hozzá semmit? Betörtek a nyaralóba!  Mire az öregasszony visszalépett, és megkérdezte: Melyikbe? – és ártatlan szemmel nézett előbb a hírhozóra, majd végig járatta szemét a némán álló falubelieken, és visszament kiadni a moslékot a cocáknak.

A füst vígan bodorodott az ég felé.

Salánki Anikó

A Regénytár 2014-es jubileumi novellapályázatának első helyezettje.

Ne hagyja ki ezt sem: