Ha közvélemény-kutatást rendeznének arról, hogy a mobiltelefonunkról vagy egy nyilvános vécé ülőkéjéről fogyasztanánk el szívesebben a reggelinket, tízből tizenegyen kapásból az előbbit választanák. Az érzékenyebbeknek talán még a gyomra is fölkeveredne a gondolattól, hogy egy nyilvános klotyóban – nem az ülőkéről, csak úgy, ott tartózkodva – kéne reggeliznie.
Ez egy ősrégi, egyenesen Ramses fáraó korából származó civilizációs reflex, nem tehetünk semmit ellene, pedig nem ártana megpróbálni. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy be kéne vezetni a közös illemhelyeken végzett rituális reggelizés szokását, hanem hogy illene kissé felülvizsgálni a mobiltelónkhoz fűződő bensőséges viszonyunkat. Mondjuk ki nyíltan: többet foglalkozunk ezzel a kütyüvel, mint a szeretteinkkel és többet is cirógatjuk. Néha olyankor is, amikor ez nem kifejezetten tanácsos, például a tömegközlekedési eszközökön, miután jól összefogdostuk a mások által is használt kapaszkodót.
Csak a jó ég és a modern tudományos kutatás a megmondhatója, mi minden nyüzsög a mobilunk érintőképernyőjén. Ha a Marson csupán fele annyi élet lenne, mint egy ilyen találomra kiválasztott néhány colos kijelzőn, új fordulatot venne a történelem. De a vörös bolygó sajnos nem dicsekedhet efféle populációval, ami nem is olyan nagy baj, mert ezek a szabad szemmel láthatatlan lények jelentős része veszélyes partizán. A legtöbbjük epidemológiai szempontból jól ismert staphylococcus, de szép számmal akadnak köztük olyan fajok is, amelyek behatóbb ismeretében úgy hajítanánk el magunktól a készülékeinket, mint a kovácsműhelybe tévedő turista a véletlenül felmarkolt tüzes vasat.
Most tehát, miután a tudomány erre a szép végkövetkeztetésre jutott, elmondhatjuk hogy van egy újabb veszélyforrásunk, amelytől retteghetünk. Persze ez is csak átmeneti állapot, mert majd jönnek ettől még rémisztőbbek is, elég csak erre az idei, minden korábbinál melegebb telünkre gondolni. Az is több mint biztos, hogy a mindenre azonnal rácuppanó üzleti világ hamarosan előrukkol majd a baktériumtaszító mobilvédővel, amit a feszültséggekkel és stresszel jócskán túlpörgetett fogyasztó éppen úgy, magától értetődően megvásárol, ahogy egy SIM-kártyát. Bírjuk ki valahogy azt a kis időt, amíg ez be nem következik (ms).