Mit rejtsünk el a könyvekbe?

Nem hagy nyugodni az a hír, hogy egy kaliforniai könyvtárosnő évtizedes hallgatás után lerántotta a leplet arról a mindenkit élénken foglalkoztató titokról, hogy az emberek mi mindent felejtenek a könyvtárból kikölcsönzött, majd oda visszavitt könyvekben.

A lista egészen döbbenetes, bár ha úgy vesszük, nem is annyira. Aki például azt várta, hogy ez a derék és szorgalmas hölgy hólánccal felszerelt úthengerre vagy tokkal, vonóval ellátott repülőgép anyahajóra bukkan, azt a magasságos atyaúristen sem menti meg a csalódástól. A könyvekbe ugyanis főként lapos tárgyak vagy lapítható, préselhető anyagok férnek be. A szóban forgó intézményben így többnyire cetlire írt jegyzetek, képeslapok, bankkártyák és bármilyen furcsa: bankjegyek kerültek elő a visszavitt könyvekből.

A firkálmányokat és egyéb holmit mellőzve, maradjunk meg a pénznél. Szerintem nagyon is érthető, hogy az emberek ropogós bankókkal jelölik meg, hol tartanak az olvasásban, mert ez arra ösztönzi őket, hogy akkor is folytassák a könyvet, ha szinte bűzlik az unalomtól (nem beszélve a pénz szagelszívó szerepéről). Az sem kizárt, hogy létezik egy olyan népréteg, aki nem bízik meg a bankokban, ezért inkább könyvekbe helyezi a megtakarítását. Talán abból az ősi igazságból indulnak ki, hogy okos ember a pénzét sosem otthon, hanem a közösben tárolja.

A forradalmian új spórolási módszer – értsd: könyvekbe rejtett vagyon – biztonságosságát nem érheti semmilyen kritika, főleg, ha egy kortárs magyar prózaíró tetszőlegesen kiválasztott művét szemeljük ki a páncélszekrény szerepére. A módszer a következő: kivesszük a Szabó Ervin hozzánk legközelebb eső fiókintézetéből mondjuk, a szépreményű pályakezdő, Pityi Palkó első prózakötetét, és lapjai közé egyenként besuvasztjuk a teljes megtakarításunkat. Lehetőség szerint húszezresekben, hogy a kötet ne szenvedjen gerinctörést vagy felpúposodást, mert ez esetben a könyvtáros hölgy szemrehányó tekintettel belelapozhat és akkor végünk. Egy kis odafigyeléssel nem lehet semmi baj.

Utána már csak az a dolgunk, hogy ezt az olvasmányt visszavigyük a könyvtárba, majd abban a biztos tudatban, hogy ott sem a rablók, sem a kíváncsiskodók, sem az egerek nem találhatnak rá, megnyugodva és felszabadultan távozhatunk a szóban forgó intézményből. Örömünk jogos volna, hiszen a pénzügyi intézményeket non stop fenyegető bankcsődtől abszolúte védve lennénk. Könyvtárcsődről ugyanis még senki sem hallott, nem beszélve annak kirablásáról, mert az, mint téma, a mostanában egyre agyamentebb ötleteket dédelgető Hollywoodban sem kerül napirendre.

Bár, ha ezt a jegyzetet idáig elolvassák, ebben már nem is lehetünk teljesen biztosak.