Mi újság, Wágner úr?

2013.02.28.
Olvasták: 709

Az egyre jobban dagadó lóhús botrány arra késztetett néhány amerikai irodalomtörténészt, hogy megvizsgálják, nem történtek-e hasonló esetek a világirodalomban. Hosszas és meglehetősen aprólékos munkával nyomára akadtak egy krimibe is beillő esetnek. Annak idején még a jelentősebb napilapok is beszámoltak arról, hogy Ernest Hemingway Nyuszi névre hallgató kedvenc macskája szőrén szálán eltűnt Pamplonából a bikafuttatás idején. Akkor minden szakértő arra az álláspontra helyezkedett, hogy a cicuskát egy megvadult bika ijesztette meg, és ezért szaladt világgá. Most azonban kiderült, hogy szó sem volt ijedtségről, hiszen a bátor macska eltűnése előtt három bikát is térdre kényszerített, megfutamodása tehát kizárt. A valóság ennél sokkal botrányosabb. A macskát ellopták és kalandos úton Magyarországra szállították.

Itt, Budapesten e macsek húsából született Tersánszky Józsi Jenő Legenda a nyúlparikásról című műve.

Ezek szerint semmi sem új a nap alatt.

Nem tartozik szorosan ehhez, de említésre méltó, hogy angol irodalomtörténészek most azt vizsgálják, hányszor fordul elő Rejtő Jenő egyik kedvenc hőse, Vanek úr Shakespeare korai királydrámáiban. Állítólag a híres mondást: „országomat egy lóért” is Vanek úr adta III. Richard szájába. Közben azt is kiderítették, hogy Fülig Jimmy, aki szívesen pályázott volna Anglia trónjára, le akarta szállítani az igényelt lovat, de időközben jobb ajánlatott kapott egy manchesteri marhahús kereskedőtől.

Bányai Tamás

2017-ben bekövetkezett haláláig az Irodalmi Élet oszlopos szerzője volt. Társhonlapunk, a Regénytár közösségi díjat nevezett el róla.

Ne hagyja ki ezt sem: