Metegol

Aki megér egy bizonyos kort, egyre többször tűnődik el azon, hogy vajon mivel játszanak a mai gyerekek. Külön eszmefuttatást lehetne indítani arról, mivé lett a világ annak következtében, hogy a globalizáció kiseperte a játékok közül a régi idők romantikáját, amelynek alapját nem a boltban vett csillogó holmi, hanem a gyermeki fantázia világteremtő képessége hozta létre. Nem oly régen a gyerekek még egy focilabdával is tudtak játszani, arra pedig senki sem gondolt, hogy játszási szándékkal valamilyen eszközt, hogy nem mondjam, számítógépet vagy okostelefont használjon.

A másik, szintén bővebb eszmefuttatást kívánó téma, a modern mese mibenléte. A kisgyerekes szülők előbb-utóbb biztosan szembesülnek azzal az elszomorító jelenséggel, hogy csemetéiket nem sokáig lehet megtartani a tündérek és a manók világában, mert ezt a valaha szebb napokat látott birodalmat nagyhatalomként veszi körül a Harry Potter könyvek nyomasztó hangulata. A meseírás emiatt egy kissé el is bizonytalanodott, és bár ezzel a műfajjal még mindig sokan, és sokféleképpen próbálkoznak, nem tudják legyűrni a filmekből ihletődött silány darabok túlkínálatát.

Ez a két téma együtt, és külön-külön is megérne legalább egy énekes nagymisét, vagy legalább egy komoly, tudományos konferenciát, de amíg erre sor nem kerül, íme, egy üde kivétel!  A Meteogol nevű argentin gyártású rajzfilmről, a nálunk sem ismeretlen Juan José Campanella alkotásáról van szó.  A mesefilm egy olyan kisfiú története, aki imádja a focit – Argentínában lehetnek hozzá hasonlók vagy néhány millióan –, de nem a labda utáni rohangálásban, hanem a csocsózásban jeleskedik. Saját csocsóasztala ugyan nincsen, de abban a meghitt hangulatú kávéházban, ahol fölszolgál, van egy antik darab, amelyen a játékosok mind egyedi figurák. Amadeo – így hívják a kisfiút – ebben a virtuális focivilágban él, és bárki legyen is az ellenfele, soha nem talál legyőzőre.

Aztán egy napon belép az ajtón egy hozzá hasonló korú vagány legényke, Flash, aki már a valódi focival is képes trükközni. Ez a nagyképű, öntelt figura nem tudja elviselni azt, hogy valaki valamiben jobb lehet nála, ezért kihívja Amadeót egy csocsómeccsre. A mérkőzés Amadeo nyeri, de a küzdelemnek néma tanúja egy olyan üzletember, aki meglátja a bizniszt Flash egójának kiteljesítésében.

Néhány évvel később, amikor a csocsóbábok egy kissé már megkoptak, és Amadeo is jócskán megnőtt, Flash szupersztárként tér vissza, és kihirdeti, hogy a város mostantól gazdasági értelemben az övé. Az öreg kávéházat lebontják, a csocsóasztal szemétdombra kerül, és vele együtt Amadeo életének értelme is. Csak egy figurát, a csapatkapitányt mentheti meg, de láss csodát, a rápottyanó könnycsepptől a bábu életre kel, és vele együtt a két csapat többi tagja is. Ezzel pedig elkezdődik azoknak a kalandoknak a fergeteges sorozata, amelyeknek egyetlen célja van: vissza kell szerezni Flashtól a várost.

A pazar animációjú, szeretni való figurákkal megalkotott mozi elsősorban focirajongó kisfiúknak készült, de lányok is megnézhetik, és a gyerekeik mellé telepedő apukák, anyukák sem járnak vele rosszul. Az alapötlet sem annyira sablonos, mint azt a hasonló zsánerű hollywoodi filmekben megszokhattuk, és ez reménykedésre adhat okot, már ami a régi idők romantikáját és a fantáziára épülő, eredeti meséket illeti. Az egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy vége nem lehet más, csak happy end, de hogy ebből a moziból nem lesz akkora kultuszteremtő alkotás, mint a Harry Potterekből, arra nagy tételben mernék fogadni. Pedig az argentinok beleadtak apait-anyait, és még a minőségi focijuk is megvan hozzá.

Metegol (2013), színes argentin animációs film, 106 perc
Rendezte: Juan José Campanella, Történet: Juan José Campanella; Értékelés: 5