A világ hülye, és az is marad. Olvasom, hogy a Noé Állatotthon október közepe óta egyetlen fekete és fehér macskát sem ad örökbe, mert attól tartanak, hogy mindenszentekkor és halloweenkor sátánista szeánszok áldozatai lesznek belőlük. A félelmet jogosnak tartom, mert hiszen tele van a környezetünk koloncos őrültekkel. Elég elmetrózni egyet a batyitól az Örs vezér térig, hogy találkozzunk néhány kócolt tekintetű ürgével, akik közül nem egyen még motyognak is maguk elé. Nem feltétlenül azokra gondolok, akik bluetooth-on pörgetik a mobiljukat, bár ez sem egy megnyugtató látvány.
Ha valaki csak úgy, maga elé dünnyög, az számomra olyan, mintha hozzám szólna, és ez független attól, hogy az illetőnek drótok fityegnek a füléből vagy nem. Még cifrább a helyzet, ha a láthatatlanul telefonáló éppen veszekszik valakivel, és közben az én szemembe bámul. Ilyenkor kezdem igazán kényelmetlenül érezni magam, bár az sem éppen szívet melengető, ha csak egy csöndes őrülttel vagyok ütő- és hallótávolságon belül. Semmi sem garantálja, hogy ezek az ürgék egyszer csak, valami felső kényszer hatására nem rántanak kést, és nem kezdenek vele vagdalkozni, akit érek, azt ütök alapon.
A sátánizmus motivációjáról halovány sejtelmem sincsen, mert ez olyan számomra, mint könyékig fekáliában turkálni. A józan gondolkodású emberek többsége az utóbbira is csak akkor hajlandó, ha beleejtette a mobilját vagy a karikagyűrűjét. De hiányos ismereteim kötőfékei nem tartanak vissza attól, hogy sommás véleményem legyen azokról, akik jó dolgukban sátánista ügyködéssel próbálják lerázni magukról a rájuk tapadó unalmat. Véleményem szerint a szellemi degeneráltságnak ennél magasabb szintje nem nagyon létezik, vagy ha igen, az a politika területén mutatja meg magát.
Ami pedig a babonaságot illeti, egy hosszabb tanulmányt is megérne annak bizonyítása, hogy aki ilyesmiben hisz, a saját cselekedeteiből származó felelősségét próbálja áthárítani olyan külső, természetfeletti körülményekre, amelyek egyáltalán nem léteznek. De ezt a tényt sokkal nehezebb bizonyítani, mint megcáfolni, és mert a macska, öntörvényű, független, ráadásul éjjel vadászó állat, az emberi ostobaság rásütötte, hogy ha kedve tartja, a másvilágra is átsurranhat.
Nekem ezzel kapcsolatban csak egyetlen megjegyzésem van: a macska végtelenül szelíd és hedonikusan álmatag élőlény, de ha veszélybe kerül és sarokba szorítják, igazi fenevaddá válik. Ha nincs hová menekülnie, a körmeivel, mint kicsiny, borotvaéles kardokkal felettébb csúffá teheti a támadóját. Azt kívánom, hogy a sátánisták is teljes mélységében ismerjék meg ezt a képességét, ha csak egy ujjal is bántani merészelik.
