Legyen ön is géniusz!

Egyik kedvenc tévéműsorom Morgan Freeman: A féreglyukon át című tudományos sorozata. Mindig lenyűgöz az a látásmód, ahogy az egyébként nem szokványos témákat megközelíti és magyarázza. Szinte mindegyik adás tartogat valami meglepetést, jó érzékkel mutatnak be például a megszállottság határán egyensúlyozó tudósokat, akik a muslincák viselkedéséből az emberiség jövőjét érintő felfedezéseket tesznek, vagy merészen új alapokra helyezik a valósággal kapcsolatos eddigi téziseket és definíciókat.

Nemrég az emberi agy rejtett titkairól volt szó, és ez a terület valóban maga az ismeretlenség. Többet tudunk az ősrobbanásról és az élet keletkezéséről, mint elménk furcsaságairól, ezért valósággal lenyűgözött az a példa, amit a műsor ennek illusztrálására felkínált.

Egy matematikai zsenit mutattak be, aki csak azután lett géniusz, hogy harminc éves korában agykárosodást szenvedett. Úgy rémlik, megtámadták, de az is lehet, hogy fejbe lőtték – amikor erről szó esett, még nem figyeltem az elhangzottakra –, de szerencsére felépült, és utána megtörtént vele a csoda. Saját bevallása szerint a világ szerkezetét innentől apró háromszögek bonyolult láncolataként érzékelte, és rájött, hogy ez nem más, mint matematika. A sérülése előtt egyáltalán nem értett a számokhoz meg a képletekhez, de utána minden tiszta és világos lett számára. Ma már híres matematikus, és rengeteget keres a háromszögekből készített, hihetetlenül bonyolult képzőművészeti alkotásaival, amelyek majdnem olyanok, mintha számítógéppel készülnének, pedig az emberi elme termékei.

Mindez óhatatlanul is előcsalogatja belőlem azt a gondolatot – és a műsor is ezt bizonygatta –, hogy gyakorlatilag bárkiből lehet géniusz. Nem kell hozzá más, mint bizonyos módon és mértékben megbabrálni az agyvelőt, hogy megváltozzanak az áramkörei. A gond csak az, hogy erre nem létezik biztos módszer, mert ahogy a példai is mutatja, az ilyesmi inkább szerencse , mint tudatosság kérdése.

De a jövőben talán ez is megváltozik. Bemegyünk például a Géniuszképző Intézetbe, és jelentkezünk a recepciónál. Valahogy így képzelem el:

– Jó napot kívánok! Szeretnék egy agyátalakítást.

– Töltse ki ezt a nyomtatványt és várja meg, amíg szólítják.

– Máris megcsinálják?! Azt hittem, előbb időpontot adnak…

– Cégünk a gyorsaságáról híres. Ami meg az aggodalmakat illeti, nos, azok teljesen fölöslegesek. Gondolom, unja már, hogy tökéletesen ismeri a képeségeit.

– Ez az igazság. Végtelenül unom például, hogy a szomszéd folyton elkalapál a sakkban. Jó lenne ebben fejlődni egy kicsit.

– Azt sajnos nem garantáljuk, hogy a sakkban fejlődni fog, de másban egészen biztosan. Például a kutyákéhoz hasonló szintre juthat a szaglása, vagy látni fogja az ultraibolya fényeket. De az is elképzelhető, hogy megérti a női lélek rejtelmeit, bár erre még nem volt precedens.

– Megfelel ez is, csak legyek géniusz. Mi a teendőm?

– Előre kell fizetni. Készpénzzel vagy kártyával.

– Az ilyesmit általában a végén szokták rendezni.

– De nem minálunk. Mi ugyanis halántékon fogjuk önt lőni egy harminckettessel. Nem kockáztathatjuk meg azt, hogy miután géniusz lesz, elfelejti a PIN-kódját.