Krampusz

2016.02.29.
Írta:
Olvasták: 647

krampFogalmam sincs, hogy komoly gondolkodású, felnőtt emberek miért készítenek ovisok számára horrorfilmeket? Mert a Krampusz nevű, Michael Dougherty által jegyzett ijesztgetős mozi pontosan ez a műfaj. Túl azon a megállapításon, hogy vérprofi munkáról van szó – a teljes CGI arzenál ott dübörög a háttérben –, a sztori sekélyes volta miatt mégis inkább arra lennék kíváncsi, kinek szánta ezt a művet? Ha arra gondolt, a szülők majd az ölükben cipelik be rá a boldogan rugdalózó csemetéiket, akkor nagyon tudom sajnálni az egész amerikai gyerektársadalmat. Még azt is megértemém, ha abszurd humor szőné át az egészet, de az a dolog, a karácsonyi szellem meghalasztása miatt tombolásba kezdő rémségről egyszerre nyers és naturális. Kis- és nagycsoportos gyermekemet, unokámat úgy tartanám tőle távol, ahogy a gyógyszerekkel tömött kredencfióktól szokás, jobb helyeken.

Mondhatnék a filmről bármit, akkor sem tudnám legyűrni a vele szemben érzett viszolygásomat és csalódásomat, de főleg az értetlenkedésemet: vajon ki és miként dugta le ezt a szörnyűséget a befektetők torkán? Az lehetett a csáberő, hogy a káprázatosan félelmetes láványvilág majd becsalja a felnőtteket (is) a moziba? Csakis erre lehetett játszani, és a vége az lett, ami: egy felnőtteknek szóló mesefilm. Nem az első, és nem is az utolsó ebben a műfajban. Ha pedig jobban belegondolunk, talán még többértelme is van, mint a komolykodás celofánjába tekert natúr zombisfilmeknek, amelyeket gátlástalanul zabál az fél világ.

Ebből a nézőpontból a Krampusz tényleg csak egy üdítő kivétel, mert nem akart több lenni annál, ami. És ez filmes viszonylatban sokszor elég.

 

 

Brkvics Alojz

A filmes és nem filmes ismertetők avatott művelője, de más műfajokban is jártas. Csak itt és csak nekünk alkot, no meg a Regénytárnak, de az a testvérlapunk, úgyhogy ezt a botlást elnézzük neki.

Ne hagyja ki ezt sem: