A történelmi tradíciók ápolása és életben tartása céljából korhű látványbolt nyílt Budapest egyik belvárosában, ahol a nosztalgikus hangulatban lévő vásárlók azt az őskori, vagy még korábbi technikát használva vehetnek árucikkeket, amelyet felmenőink még a dinoszauruszok idejében alkalmaztak. A régészek gondos feltáró munkája nyomán ugyanis kiderült, hogy a dínók ezzel a primitív, boltba járásos módszerrel tettek szert mindazon javakra, amelyekre szükségük volt, vagy csak ebben a hitben ringatták magukat. Köztudott, hogy az ősgyíkok nem voltak képesek a neten, Kínából rendelni mütyüröket, ezért bementek a boltba, és hosszabb-rövidebb nézelődés, tapogatás és szaglászás után kiválasztottak a nekik tetsző cikkeket, amelyekért a kasszánál készpénzben vagy kártyával fizetve kettő, avagy négy lábon járva távoztak.
Sajtóhírek szerint a lakosság kedvezően, bár mosolyogva fogadta az új kezdeményezést, hiszen a boltban egyebek mellett olyan extrák is biztosítottak, mint amilyen a sorban állás vagy az apróval hosszan, idegesítően bíbelődő nénike. Az intézmény működtetői saját elmondásuk szerint nem várnak jelentős anyagi hasznot a bolttól, de bíznak benne, hogy a hazai és a belföldi turizmus tekintetében üde színfoltot fog teremteni a sok üres, bepókhálósodott kísértetüzlet között. Tény viszont, hogy a neten kapható áruhoz képest a boltban elhelyezett cikkek jóval drágábbak, – esetenként akár tízszer többe kerülnek –, holott ugyanarról a kínai bóvliról van szó, amelyet némi várakozás után otthonaikba is megkaphatunk. A személyes kaland varázsa és az egyszer élünk, miért ne próbáljuk meg effektus ugyanakkor pompásan működik.
Aki tehát kedvet kap ahhoz, hogy egy doboz sunédliszög, egy nejlonban érlelt kefir vagy egy fél fej shanghaji fokhagyma kedvéért ellátogasson a boltba, ne felejtse otthon a pénztárcáját – már ha van neki még ilyen.