Ihatott-e Jézus kólát?

2017.04.07.
Olvasták: 908

Sok olyan kínzó rejtély van a világtörténelemben, amelyre úgy véljük, soha nem kapjuk meg a választ. Pirkadattól napestig lehetne sorolni a megfejtés nélküli talányokat, és akár még össze is lehetne veszni azon, melyik a jelentőségteljesebb. Hogy ez nemcsak afféle költői túlzás, azt az is alátámasztja, hogy nemrég Csülökpusztán egy nemes ízlésű társaság husángokkal esett egymásnak, mert nem tudtak közös nevezőre jutni abban a kérdésben, hogy a Megváltó ihatott-e kólát földi életében.

Az intenzív győzködés hírét azonnal szárnyra kapta a média, így olyan neves szakemberek asztalára, monitorjára vagy okostelójára is eljutott, akik a mendemondáknál megbízhatóbb infókkal bírnak ebben a kérdésben. Húsvéti ünnepi jegyzetünkben három neves szakembert kértünk megnyilatkozásra, ebben a témában.

Elsőként a neves szerb irodalompreparátort, Boskó Sutyerákot faggattuk. „Krisztusnak isten fiaként minden bizonnyal tudomása lehetett a kóla létezéséről, hiszen az összes létező információ rendelkezésére állt a múltat és a jövőt illetően” – mondta Sutyerák. „A Szentírásban viszont nem esik szó arról, hogy vizet, bort vagy kecsketejet kólává változtatott volna. Fizikai akadálya ennek ugyan nem létezett, de Jézus biztosan arra gondolt, a kóla íze különös meghasonlásba kergette volna azokat, akik isznak belőle. Másfelől az sem kizárt, hogy a kánai menyegző absztinens részvevőivel kivételezett egy kicsit. Nincsenek rá egyértelmű bizonyítékok, de gyanítható, hogy ha a tisztával nem is, tapintatból azért a boros kóla műfajával azért megpróbálkozott. A balkánon ezt nevezik Mussolininek.”

„Jézus abszolút nem ihatott kólát!” – jelentette ki kategorikusan James MacBook, a neves skót illuminátor. „Az vitathatatlan, hogy Isten fiaként mindent tudott, arról ami a múltat a jövővel összeköti, de a kóla az ő korában még nem tartozott az általánosan elfogadott italok közé. Tudomásunk van viszont olyan tekercsekről, amelyek titkos galileai lepárlóbarlangokat emlegetnek, és az írások tanúsága szerint ezek a mitikus perzsa gyomnövény, a kólagyökér ihatóvá tételét célozták. Jézus tevékenységétől teljesen független, de tény, hogy ez a kis mennyiségben elkészült, és mágikusnak tartott ital a rómaiak asztalára is eljutott. A hagyomány azt tartja, hogy Jézus megfeszítését követően Pilátus és neje, Franciska ezzel a nedűvel koccintottak a jól végzett munka örömére, ezért a vallását ájtatosan megtartó keresztény ember azóta sem koccint kólával.”

„Micsoda orbitális marhaság ez az egész?!” – fakadt ki kérdésünkre az olasz íróital-szakértőként közismert Csikrédó Csikretti. „Jézus nemcsak, hogy ihatott, hanem ivott is kólát! Több olyan ókori falikárpit és ősnyomat is létezik, amely egyértelműen céloz Jézus és a kóla kapcsolatára. Ha jobban belegondolunk, ez logikus is, nemcsak érthető: Jézus idejében a kávé még nem volt divatban, és azok a kevesek, akik hozzájutottak, túl keserűen találták. Ismernünk kell a názáreti konyha sajátosságait is, amely, csakúgy, mint a keleti kifőzdék többsége, az édességek és a szárazsültek elegyítésére alapozza a népszerűségét. Ezekhez pedig áthidaló megoldásként ott a kóla. Jézus pedig, akárhogy is vesszük, mégiscsak halandó volt, még ha rendelkezett is a föltámadás képességével. A csodatételei közé pedig egy-két pohár hűvösen pezsgő kóla is bőven belefért. Talán még az összetételét is tudta, sőt, ha jobban belegondolunk, csak ő tudhatta.”

Benői Sztipán

Lapunk megbízott főszerkesztője, redaktor, tápszergyáros, több iskolaújság és irodalmi periodika (egyebek mellett a Tébolyda című, a kortárs magyar irodalom színe-javát felvonultató antológia) szerkesztője, szerzője, a Rejtő Jenő által kabarétréfa-szereplői rangra emelt Benői Ede tápszergyáros dédunokaöccse.

Ne hagyja ki ezt sem: