Háromdimenziós irodalom a kertek alatt

2014.11.25.
Olvasták: 590
Folyik a kutatómunka a córdobai Instituto de Julio Gonzáles Alvarez irodalomfizikai laboratóriumában.

 

Attól a pillanattól, hogy lemászott a fáról, az ember válságot válságra halmoz. Másfél millió éve mindig ezt a védekezési formát vesszük elő, ha kudarcot vallanak az elképzeléseink. Azt mondjuk, válságban van a gazdaság, az erkölcs, az ízlés, meg minden, aminek tétje van. Mintha nem vennénk tudomást arról, hogy az emberi tevékenység nyomán létrejött eszmerendszereknek rendelkezniük kell egy bizonyos holtjátékkal, mert ha nem így lenne, beszorulnának, akár a besült csapágy.

Ezekben a válságra alapozott működési struktúrákban az irodalomnak is megvan a maga helye. Ordas nagy közhely, hogy a világhálón kialakult szabadság fölhígította és elmosta azt az esszenciális minőséget, amelynek titkos receptjére évezredeken át vigyáztak az erre hivatott szakemberek. Az irodalom szemmel tartása sokak számára elfogadhatatlan volt, másokat viszont csak bosszantott, de azt azért el kell ismernünk, hogy e nélkül a gyakorlat nélkül ma nem beszélhetnénk írásművészetről. A tehetség híján lévő írók ugyan kézzel-lábbal kapálóznak ellene, ám a tradíció és a minőség elválaszthatatlanok egymástól, és bár az irodalom is szüntelenül változik, ez a folyamat mindig a társadalmi változások következménye.

Fogadjuk el tehát azt, hogy az irodalom válságban van, mert nem képes felvenni azt a haladási ritmust, amit az utóbbi másfél, két évtized technológiai fejlődése megkövetel tőle. A nyomtatott kiadványok élettere a sarki jégsapkákhoz hasonló módon drámaian csökken, de a helyükre tolakodó digitális matéria nem képes olyan mértékben magára vonni az olvasó figyelmét, ahogy azt a világhálón föllelhető egyéb tartalmak játszi könnyedséggel megteszik. Az internetre kapaszkodó irodalmat folyamatosan gyepálja a hang és a látvány ötvöződéséből keletkezett multimédia, aminek következtében a nemrég fölfutott és egy ideig az irodalom megváltójának hitt e-book olvasók egyre inkább divatjamúlt technikatörténeti érdekességekké válnak.

A helyzet komolyságát fölismerve a córdobai Instituto de Julio Gonzáles Alvarez Irodalomfizikai Intézet kutatólaboratóriumában olyan szakbizottságot hoztunk létre, amely az írás és a kvantumfizika mindig is meglévő kapcsolódásának gyakorlati megvalósítását tűzte ki célul maga elé. Csupán a tárgyilagosság kedvéért említeném meg, hogy az irodalom legádázabb ellensége, a sokak szerint korunk mételyének nevezett televízió is a kvantumelméletnek köszönheti a létét. Miért ne lehetne az irodalmat is kvantumosítani? – tettük föl magunknak a nagyon is kézenfekvő kérdés, amelyből szervesen következett a megállapítás, hogy az irodalom mindmáig megrögzötten ragaszkodik az euklideszi geometria szabályaihoz. Az olvasók megszokták, hogy az írásnak csupán két kiterjedése létezik, a szélesség meg a hosszúság, mert a könyv vastagsága – gerince – nem több a hosszúság helytakarékossági okokból végrehajtott redukciójánál.  Az igazi 3D-t a szobrászat, a zene, a tánc és a film használja a maga teljességében.

Bizottságunk mindezt figyelembe véve arra a megállapításra jutott, hogy az irodalom napjainkban tapasztalt térvesztésének és vergődésének fő oka az elavult, izometrikus 2D-s tájolás. Ha a regények magukon viselnék a multimédiás és egyéb művészeti tartalmak 3D-s jellemvonásait, azok a közömbös olvasók is érdeklődést mutatnának iránta, akik jelen pillanatban kényelmi vagy egyéb okok miatt a multimédiát részesítik előnyben.

A feladat óriási, mert hiszen több évezredes alapelveket kell újradefiniálnunk, de kis csapatunk lelkes és elszánt. Laboratóriumi körülmények között bizonyos egytagú indulatszavakat már sikerült is 3D-formátumúra transzformálnunk, bár ezek a képződmények egyelőre még annyira instabilak, hogy csak néhány mikroszekundumig tartják a formájukat, utána átváltoznak takonnyá. Az a tény viszont, hogy ha erős nyomásnak tesszük ki, miközben magas frekvenciájú impulzusokkal bombázzuk, az írás kristályszerkezete háromdimenziós formájúra rendeződik, azt bizonyítja, hogy ez az út igenis járható. A kísérletek jelenlegi stádiumában még nem merjük teljes bizonyossággal megjósolni, mikor lát majd napvilágot az első ténylegesen is 3D-s regény, de hogy ez nem a távoli jövő titka, az több mint valószínű. Csak addig bírják ki valahogy a régi, megsárgult könyveikkel.

Ernest Martinez*

(Benői Sztipán fordítása)

*A szerző, neves spanyol irodalomfizikus, az atomi részecskék és a szótövek közötti kapcsolat felfedezője. Jelenleg a córdobai Instituto de Julio Gonzáles Alvarez irodalomfizikai laboratóriumában a virtuális irodalmi életet kutató csoportot vezeti. A Virtuális Szövegművészek Nemzetközi Szövetségének elnökhelyettese.

Benői Sztipán

Lapunk megbízott főszerkesztője, redaktor, tápszergyáros, több iskolaújság és irodalmi periodika (egyebek mellett a Tébolyda című, a kortárs magyar irodalom színe-javát felvonultató antológia) szerkesztője, szerzője, a Rejtő Jenő által kabarétréfa-szereplői rangra emelt Benői Ede tápszergyáros dédunokaöccse.

Ne hagyja ki ezt sem: