Harambé

Egészen friss a hír, hogy mégsem emelnek vádat annak a gyereknek az anyja ellen, akit a nő hagyott bemászni a cincinnati állatkert 17 éves, fokozottan veszélyeztetett gorillájához. Mint közismert, az állatkerti gondozók a cseppet sem agresszív állatot a gyerek védelme érdekében habozás nélkül lelőtték.

Mindez rengeteg vitára adott okot, mert hozzám hasonlóan sokan vannak, akik úgy gondolják, egy altatólövedék is elég lett volna, de egy gorilla borzasztóan erős, és mielőtt még a vegyszer elbódítaná, elég tőle egy hirtelen mozdulat, és a gyereknek kampec. Biztosan én is mást mondanék, ha nekem kellett volna vigyáznom arra a kölökre, de most, miután az esemény lecsengett, és a közfelháborodás kieszközölte, hogy a rendőrség mégis foglalkozzon az üggyel, következett a meglepő utójáték. Az anyát hivatalosan is fölmentették a felelősség alól. Az indoklás az volt, hogy egyszerre négy gyerekre kellett vigyáznia és az, amelyik bemászott a gorillához, ellentmondást nem tűrve kijelentette, hogy márpedig ő bemegy és kész. Az anya megmondta neki, hogy nem mehet, aztán nekilátott a többi – feltehetőleg hasonló szellemiségű – gyereke egybe tereléséhez. A kis médiasztár ekkor szánta el magát sem bátornak sem hősiesnek nem mondható cselekedetére.

Számomra ez az eset két tanulságot hordoz. Az egyik az, hogy ha egy anya úgy látja, képtelen megzabolázni a rábízott gyerekeket, ne menjen velük olyan helyre, ahol azok galibát okozhatnak. A másik már tisztán gyereknevelés kérdése. Nem akarom fényezni a szüleimet, de kisgyerekkoromban előfordult, hogy engem is elvittek az állatkertbe és nekem eszem ágába sem jutott bemászni a gorilla gödrébe. Ilyen-olyan eszközökkel megtanítottak ugyanis viselkedni, beleértve azt is, hogy mit szabad és mit nem. Ezzel szemben a manapság divatos, liberális szemléletű gyereknevelés teljes egészében szabadságpárti. Az elv úgy szól, hogy ha nem tesszük lehetővé a gyereknek, hogy kibontakozzon, sérülni fog pszichikailag. Engem jó anyám először a kötelességeimre tanított meg, lassan, fokozatosan szoktatva hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy a világ nem énértem van, hanem éppen fordítva, akkor válik belőlem ember, ha hozzá tudok járulni a világ jobbá tételéhez. A szabadság csupán illúzió, ami hol itt, hol ott bukkan föl, és nekem, ha vágyom a társaságára, követnem kell ezeket a felvillanásokat, hogy tisztességgel, emberséggel és becsületes helytállással minél jobban kiteljesíthessem őket.

A Harambé-ügy egyik lehetséges folytatása talán az, hogy ez a most még aranyos kisgyerek lassan felnövöget, és mint az amerikai fiatalok többsége, ő is eltávolodik a szüleitől. Kialakul a saját társasága, ahová jó és rossz példákat hozó cimborák is csatlakoznak. Lehet, hogy példamutató állampolgár válik belőle, de lehet, hogy csak kallódik, mint az amerikai fiatalok nagy többsége, akiket beszívott és arctalanná tett a fogyasztói társadalom. Ez mind csak feltételezés, de az biztos, hogy Harambé halála élete végéig ott lesz a vitrinében. Csak az a kérdés, hogy melyik polcon: a legnagyobb sikerek vagy a legnagyobb kudarcok között.