Happy Birthday Facebook!

2015.02.04.
Olvasták: 630

fb_iSzinte hihetetlen, de már 11 éves kiskamasz lett az amerikai alapítású közösségi háló, a Facebook /”fészbuk” – ha jó a kiejtésem, vagy csak lazán, becézve fb / A statisztika szerint több mint egymilliárd ember használja. A „fész” – hiába állítják/hirdetik oly sokan – nem az ördög találmánya. Ha az lenne, már sokkal korábban rászabadult volna az emberiségre. Megosztó, mint általában az internet.

Van, aki zsigerből elutasítja, makacsul hangoztatva minden vélt/valós hátrányát – és tényleg nem. Nem regisztrál, nem lép be, juszt se. Idáig se, ezután se.

Van, aki lásd mint eddig, de ez részéről csak porhintés, mert álnéven mégis rajt van, esetleg „alvó ügynökként” kukkol.

Van, aki aztán tényleg úgy igazán „fészbukos”, lóg fent, „mint gyümölcs a fán”, hogy adjunk teret a költészetnek is, Petőfileg. Függő, ha ötpercenként nem tud rákattanni, már jelentkeznek is nála az elvonási tünetek.

Aztán persze van, aki a helyén tudja kezelni a dolgot. Arra használja, amire megálmodói kitalálták.

A magyarok 4 évvel később kapcsoltak /rá/ – magyarították, saját képükre/hasonlatosságukra

formálva –, pedig mintha nekünk találták volna ki. Össznépi pletyó. De most nem erről akarok írni, ne legyek már ünneprontó! Csak egy kicsit.

„Kedvenc” hírportálomon döbbenetes /!/ cím rántotta görcsbe gyengébb idegzetűek gyomrát:

„ Vigyázat! A CIA figyeli a Facebookunkat.” (Első gondolatom: akkor miért nem lájkolja?) Azért a CIA nem semmi. Persze kiderült, hogy mégse, a cím – szokásához híven – csak beetetés. Egyrészt nagy kő esett le a szívemről, mert velük aztán nem lehet cicózni, másrészt egy kicsit fájt ez a közömbösség. De! Rögtön ezután tényként közlik, hogy az FBI /ez se piskóta/ és egy csomó /meg nem nevezett/ hírszerző szerv figyeli ezt az oldalt. A publikusat. Nagyon figyelik, állandóan, merően, éjt nappallá téve, nincs kibúvó. Látom magam előtt a gondterhelt kódfejtőket, tisztességtelenségben megőszült titokgazdákat, akiknek pont bennünket, magyarokat kell figyelni. Mi vagyunk nekik kiosztva. Szegények. Ugyan mit kezdenek a „Mikor lesz már péntek, .azd meg” vagy „Már csak egyet, és péntek” típusú bejegyzésekkel? Fokozott készültséget rendelnek el erre a napra? Hogy fejtik meg a modernesített falvédő szövegeket, aranyköpéseket, csak a számunkra érthető szóvicceket? És a rózsacsokrot szájukban hurcoló kutyusok, táncoló macskák, az ötperces receptek és az ugyanennyi ideig tartó kapcsolatok mit jelenthetnek a hírszerzőknek? Hány – felesleges- munkaórát fordítanak a tucatszor kiposztolt „d”, „D”, „x” )))) megfejtésére? Szerintem a nagy tudású/képzett megfigyelők itt adják fel, levonva a konzekvenciát: a magyarok „fész(k)es” bejegyzései meghaladják behatárolt képességeiket.

Mindezektől függetlenül: még sok-sok boldog szülinapot Facebook! / szülcsi napcsit szmájlival/

És ne is törődj az olyan rosszindulatú feltételezéssel, hogy kémkedik a használók után a lájk gomb. Felőlem is nyugodtan! Én nyomok rád egyet.

Salánki Anikó

A Regénytár 2014-es jubileumi novellapályázatának első helyezettje.