Ha tél, akkor katasztrófa

2014.01.24.
Olvasták: 692

Úgy tűnik, hosszas vacillálás után mégis bekopogtat hozzánk a tél – a meteorológia legalábbis ezt jósolja –, aminek hírére a katasztrófavédelem azonnal kilátásba helyezett egy jópofa riasztást. Az okot az adta erre, hogy egyes helyeken több mint húsz centis hó várható.

Csak a fiatalabbak kedvéért mondom, hogy 20 centi hó miatt régen senki se vett be idegnyugtatót. Emlékszem olyan telekre, amikor november közepén már az ablakpárkányig ért a hó. Akkor még nem volt semmilyen riasztás – leszámítva az öregasszony-üzemű sámlirádiót –, de józan, ép elmeállapotú ember sosem fagyott meg a határban. A régiek tudták azt, amit a modern ember majdnem teljesen elfelejtett: saját felelősséggel kell meghozniuk azokat a döntéseket, amelyek befolyásolják az életüket. Télen például szokás volt megülni a fenekünkön, és csak akkor indulni hosszabb útra, ha nagyon muszáj volt. A tél a pihenés, a tanyázások és az olvasás időszaka volt, no meg a bőséges havazásé! Hóból egészen a nyolcvanas évekig nem szenvedtünk hiányt, és ez szó szerint értendő, mert a hó hasznos dolog. Nem csak azért, mert szép, hanem mert szigetelőként takarja be az őszi vetést. Legyen bármennyire hideg, a hó alatt szépen kitelel a búzacsíra.

Most pedig ott tartunk, hogy a havazás katasztrófavédelmi tényező. Ez már önmagában is megmosolyogtató, pláne nekünk, rengeteg havat látott öregeknek, de ha csak néhány centiről van szó, akkor ez az egész kifejezetten gyanússá válik. A katasztrófavédelem túlbuzgóságának természetesen megvan a maga logikus magyarázata: a modern ember olyan életvitelt folytat, ami nem tesz különbséget az évszakok között. Télen is a nyáron megszokott módon és tempóban közlekedünk, nyáron pedig különféle hűtőgépekkel, légkondikkal megidézzük magunk körül a telet. Mindezt tetézi, hogy újabban minden hír egy kicsit reklám is, pontosabban elegyengeti a terepet a reklám előtt. Egy példa: ha a meteorológia rossz időt jósol, amit a katasztrófavédelem megfejel egy riasztással, rögtön eszünkbe jut, hogy be kell spájzolnunk arra az esetre, ha netán akadozni kezdene az ellátás, és már rohanunk is a boltba.

Visszatérve a katasztrófavédelemre: nekem úgy tűnik, ez az egyébként jó szándékú szerepjátszás azt a felülről jövő törekvést erősíti, amely szerint a modern embernek minél kevesebbet kelljen gondolkodnia. A média ugyanúgy figyelmeztet bennünket a mindenünnen fenyegető veszélyre, ahogy a túl gondos szülő óvja a csemetéjét. Mi pedig bolondok lennénk ellenkezni, mert így sokkal kényelmesebb, mint fáradozva, sebesedve megszerezni valamiféle élettapasztalatot. A médiától ezt is készen megkaphatjuk. Ennek szép példája ez a télvíz idején havazás miatt kilátásba helyezett riasztás. Ha tornádóra, földrengésre vagy közelgő árvízre figyelmeztetnének, azt mondanánk, rendben van, megteszünk minden óvintézkedést, de ebben az esetben egy pontos időjárás-előrejelzés is untig elég lenne. Aztán mindenki maga döntse el, hogy magára veszi-e a kapucnis nagykabátját vagy félmeztelenül vág neki a világnak.

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Ne hagyja ki ezt sem: