Búcsú a mosogatástól

2020.06.03.
Olvasták: 683

A tudomány már régen elérte azt a szintet, hogy gyűrődésmentes ruhákat képes előállítani, így a vasalás sokak számára csak egy középkori kínzásokhoz hasonlítható kultúrtörténeti emlék. A vasalódeszkák iránti kereslet tehát erőteljesen megcsappant, nem is beszélve a villanyvasalókról, amelyeket a mai kor embere inkább kenyérpirításra vagy szalonnasütésre használ. A modern gúnya ugyanis kirúgja magát, vagy ha nem, akkor mi rúgjuk ki őt, pontosabban a kucsébert, aki nem ezzel az extra minőségű cuccal, hanem tehén szájából kirángatott, gyűrődésre hajlamos ruhaneművel házal.

De, ami a vasalás terén megvalósult, az a mosogatás frontján barikádokkal találja magát szemben. Máig nem létezik önelmosó lábos vagy vájdling az egyéb eszcájgról nem is beszélve. Érdekes, hogy ebben a műfajban még a csúcstechnológia sem ért el áttörést, így arról sem hallani, hogy az űrhajósok az általuk karban tartott és rendszeresen felporszívózott űrállomáson akár csak egy ibriket is ellögyköltek volna.

A mosogatás tehát olyan civilizációs nyűg, ami mételyként sorvasztja az emberiséget. Tetézi a bajt, hogy a világ számos tájain ez a tevékenység kifejezetten férfimunkának minősül, szemben a táplálék elkészítésével, amelyhez a közhiedelmek szerint inkább asszonykéz szükséges. Ebből fakadóan joggal hihetnénk, hogy a férfiak mindent megtesznek azért, hogy lekerüljön a nyakukról ez a béklyó. Furcsa módon, a valóság az, hogy a férfiak beletörődve viselik szomorú sorsukat. Szilárd és egyhangú meggyőződés honol ugyanis abban a kérdésben, hogy a mosogatást nem lehet kikerülni. Mindez hasonlít ahhoz a közismert jelenséghez, hogy a fénysebességet nem képes meghaladni más, csak a gondolat, és talán ez az, ami reményt adhat sok öblítőedény fölött görnyedező férjnek és apának.

A megoldást az oxfordi Cambridge Egyetem kutatóinak nemrég tett fölfedezése adhatja meg számunkra, ők ugyanis rájöttek, hogy a kvantumvilág jelenségei a konyhában sem veszítik el az érvényességüket. Ha tehát a feleség azt mondja: fiacskám, most rajtad a sor, eddig tömted a hasad, de most már ideje el is mosogatni, akkor az egyidejűségi reláció elve szerint egy másik univerzumban ez a gyalázatos aktus már le is zajlott. Ha tehát a mi konyhánkban szomorúságot gerjesztve púposodik előttünk a mosatlan, egy másik, párhuzamos világban ezek az edények egészen biztosan patyolattiszták. Innentől pedig egy apró feladatunk marad: hogy ezt a dolgot valahogy megmagyarázzuk az asszonynak, majd pedig a tévé távirányítóval a kezünkben elvonuljunk meccset nézni.

Az elméleti szakembereket biztosan lelkesedéssel tölti el ez a fölfedezés, de sokan csak legyintenek a kvantumjelenségekre, és inkább olyan edényekre vágynak, amelyek öntisztító módon távolítják el magukról a koszt. Szinte biztos, hogy ez is megvalósul egyszer, csak türelmesen ki kell várni. Sokat lendíthet ezen az a fölfedezés is, amely a krimiirodalom királynője, Agatha Christie nevéhez fűződik, ő ugyanis azt tapasztalta, hogy a legjobb bűnügyi regény ötletek mindig mosogatás közben jutottak az eszébe. Ha tehát nem ódzkodunk a csetresztől, hanem gladiátorokat idéző bátorsággal elébe vetjük magunkat, akár még a mosogatás ellenszerét is fölfedezhetjük.

A tudósok ezen most még csak mosolyognak, mondván, hogy a kör négyszögesítése is egyszerűbb, mint egy olyan csésze kifejlesztése, amelynek falára nem tapad rá a dzsuva, de közben azért mosolyognak is, mert tudják azt, amit mi nem: ha valahol az űrben bekoszolódik egy fémcsésze, akkor azt tisztogatni kell, kivéve, ha kihajítják a légüres térbe.

Talán ez lehetne a megoldás a lenti, szigorúan földi eredetű mosatlanra is: egy kis légüres tér, ami az egész hóbelevancot beszippantaná, csodákat tehetne. Még az sem kizárt, hogy a zsíroldó kemikáliák helyett inkább ezt kéne háztartási kiszerelésben árusítani.

Ne hagyja ki ezt sem: