Nem tudom, miért éppen most jutott eszembe az a népi bölcsesség, hogy: „pénz, asszony elverve jó”, amikor a csíksomlyói búcsú legújabb fejleményeiről szerettem volna elmélkedni. Egészen pontosan arról, hogy az idei zarándoklat nélkülözni fogja a medvéket és a magyarországi résztvevőket. A jelentős változásról szóló hír egészen újkeletű, és bár a címe alapján a kilakoltatás több medvét is érint, a cikk elolvasása után kiderül, hogy csupán egy anyaállatról és a bocsairól van szó.
Ezen a ponton föltárulkozik előttem a freudi mélység, vagyis már tudom, miért emlegettem fentebb az a bizonyos népi bölcsességet. Csakis azért, mert az erdélyi élettapasztalat szerint: „a sör nem ital, az asszony nem ember, a medve nem játék”. Habár a két elmélet metszéspontja az „asszony”, maradjunk inkább a medvénél.
A rakoncátlankodó mackócsaládot tehát kipaterolják Csíksomlóról, csak azért, mert gyakran molesztálta a vendégeket. Azt viszont elképzelni sem tudom, hogyan zajlik egy ilyen akció, de hogy a jogvédők nem hagyják majd szó nélkül, az szinte biztos. A medvéknek pont annyi joguk van a békés, háborítatlan élethez, mint az embereknek, így, ha valaki Strasbourgban nehezményezné a velük szemben lefolytatott eljárást, olyan kártérítésre számíthatnának, hogy abból szűkölködő téli álom helyett a Maldív-szigeteken tele pofával tömhetnék magukba a kínai mézet. Azt sem tartom kizártnak, hogy a jogerős határozat értelmében helyet kell majd nekik biztosítani a búcsún. A Hargita megyei kezdeményezés tehát fordítva is elsülhet. Márpedig, ha ez bekövetkezik, az precedens értékű lesz a jövőre nézvést, tekintettel a medvejogok széles körű alkalmazására úgy világ-, mint EU-szerte.
De most még a folyamat elején vagyunk, így a román környezetvédelmi hatóság minden bizonnyal kiküld néhány markos legényt a szóban forgó medvecsaládhoz , hogy egy pecsétes papír meglobogtatása után teherautóra pakolják az egész pereputtyot, tévéstől, szekrényestől, mindenestől. A búcsú emiatt talán nyugodtabb, talán meghittebb lesz, de hogy medvementesebb, az biztos. Csíksomlyóban így valósul meg a „Búcsú a medverektől”, ami első ránézésre talán suta fogalmazás, de Hemingway biztosan ezzel a címmel illette volna a róla írt regényét, ha kalandos élete során eljut Erdélybe, és szembe találja magát az ott meghonosodott népi bölcsességekkel. Olykor ezek is vannak olyan félelmetesek, mint egy afrikai vadászkaland.
