Az újságírók és az okostelefon

2014.05.08.
Olvasták: 687

Egy friss kimutatás szerint az újságírók közel 90%-a okostelefon-függő. Ha ettől a hírtől valaki a szívéhez kapott, minden bizonnyal úgy járt, mint Billy Pilgrim az Ötös számú vágóhídban (kiesett az időből). Legfeljebb azon lehet csodálkozni, hogy nem 100% lett az eredmény, de biztosan van még néhány öreg, megkopott bundájú zsurnaliszta, aki ragaszkodik a hagyományos írógép-hamutartó-kávéscsésze foglalatú cikkíráshoz.

Aki valamilyen tetszőleges szinten – pl. akár tudósítóként is – belekóstolt az újságírás ürmös poharába, és ezt nem tegnap, és nem is tegnapelőtt tette, pontosan tudja, mekkora nyűggel járt régen az adatok összegereblyézése, nem beszélve a forrásmegjelölés kínjairól. Az okostelefon óta mindez gyerekjáték, ezért az vesse az első követ az újságírókra, aki nem használt még érintőképernyős cuccot, vagy nem vette igénybe a közösségi háló jótéteményeit. A folyó medre is úgy alakul, hogy a víz mindig a legkönnyebb utat választja, miért a sajtósok lennének kivételek ez alól a fizikai törvény alól?

De az okostelefon-imádatnak van árnyoldala is. Rögtön szembetűnik például az, hogy hiába a fejlett technika, az újságírás semmivel sem lett színvonalasabb, mint a gyors- és gépírásos békeidőkben. Hasonló ez a jelenség ahhoz, ami a számítástechnika elterjedésével alakult ki: akkor azt hittük, a computerek meggyorsítják majd a hivatali ügyintézést, ám ehhez képest a hivatal ma ugyanúgy packázik, ahogy Hamlet királyfi idejében. Az okostelefon ugyan nem lassította le az újságírást, de kétségtelenül kivette a gyeplőt a zsurnaliszták kezéből. Az ok egyszerű: ezeket a készülékeket nemcsak ők használhatják, hanem mindenki, és amit a szakma kvázi a maga hasznára fordít velük, azt a magánemberek is megtehetik. Magyarán: a közösségi portálok és az ezerszám föllelhető nívós szakmai blogok tálcán kínálják a felhasználóknak azokat az információkat, amelyekért a régi vágású újságírók még keményen megküzdöttek. A klasszikus értelemben vett sajtó emiatt egyetlen szűk területre szorult vissza: figyelmet keltő politikai publicisztikát egyelőre még csak az erre kalibrált szakemberek képesek gyártani, de már ide is be-betörnek a magánbloggerek portyázó szabadcsapatai.

Az újságírók okostelefon-függősége innentől egyfajta szánalmas pótcselekvés. Bár erre vonatkozóan még nem készült kimutatás, de biztosan van egy jó adag keserűség is ebben a tevékenységben, mert könnyű elképzelni, hogy amíg a derék sajtós az okoskütyüjén a megírásra váró cikkhez vadássza az anyagot, óhatatlanul rászalad olyan szájtokra meg twitter bejegyzésekre, amelyek az általa fontosnak hitt információt már rég világgá kürtölték. Innentől pedig nem marad más újságírói lehetőség, mint a jó erős kávé és a Ctrl+c meg a Ctrl+v betűkombinációk használata.

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Ne hagyja ki ezt sem: