Egyre jobban hiszek benne, hogy a modern babonák – és ezzel együtt a társadalmi feszültségek – generátora az orvosmeteorológia. Lássuk, miről van szó: reggel, gyanútlanul, jó kedvvel besétálok a munkahelyemre, ahol a kollégám azzal fogad, hogy az orvosmeteorológia a mai napra megint frontot jelez, ami vérnyomás-ingadozással, émelygéssel, szorongással meg satöbbivel jár. Ha nincs front, akkor van valami más, és az ugyancsak vérnyomás-ingadozást, kedélyállapot-hullámzást és lehangoltsággal párosuló hasmenést ígér.
Fölvilágosult ember az ilyesmire csak legyint, ezt pontosan tudom. Ha a Margit hídon egy fekete kandúr keresztezi az utamat, gond nélkül átlépek fölötte, de ez más dimenzió. Az orvosmeteorológia elvárja, hogy foglalkozzunk vele, mert olyan tüneteket villogtat, ami mindnyájunkban megvan. Az pedig, hogy kizárólag negatív hullámokkal bombáz, maga a megtestesült gyalázat, pláne, hogy ezek káros voltára már Csodabogár is fölhívta a figyelmet a Kelly hősei című filmben. A jelenség lefutása innentől pedig az, hogy mivel ezeket a negatív hullámokat – részben a kollégám konok kitartása miatt, részben mert manapság ennél százszorta jelentéktelenebb hírektől sem lehet megmenekülni –, szóval a nagy adagban érkező ijesztgetést egy idő után az ember képtelen kivédeni, és átadja magát a megmagyarázhatatlan rettegésnek.
Az orvosmeteorológia reggeli figyelmeztetése befészkeli magát a sejtjeink közé. Nem kell hozzá sok idő, és azon vesszük észre magunkat, hogy direkte lessük: mára vajon milyen csapás várható, mert az, hogy valami biztatót kapjunk – például, hogy ha kellemes, szép idő lesz, még azok is jól fogják magukat érezni, akikbe egyébként hálni jár a lélek – nem fordulhat elő. Ami nem ijesztgetés az ma már nem hír, vagy csak mínuszos.
Ha belegondolok, hogy a régi szép időkben – értsd: az internet térhódítása előtt –, amikor még fogalmunk sem volt ezekről az időjárás keltette nyűgökről, teljesen tünetmentesen jártunk-keltünk a világban, még jobban elönt a keserűség. Nem kétséges, hogy akkor sem volt mindenki makkegészséges, de azok, akiknek egyértelműen magas volt a vérnyomásuk, úgy éltek ezzel a bajjal, hogy nem is tudtak róla.
De az orvosmeteorológia csak egy a sok modern kori babona közül, és talán nem is a legártalmasabb. A nyomasztó maga a jelenség: mivel a globális híráram szinte már függetlenítette magát a hírközlő csatornáktól (értsd: akkor is hatással van ránk, ha nem követjük figyelemmel), a lehangoló, rossz hírek kedélyállapot-romboló hatása stabil és állandó. Úgy zizeg körülöttünk, ahogy a kozmikus sugárzás, aminek következtében csupa olyasmitől vagyunk rosszul, aminek létezéséről nincs is tudomásunk.
A következtetés innentől adja magát: a testi-lelki egészség alapfeltétele a tudatlanság, ám ez a mai túltájékoztatott világban éppen úgy elérhetetlen, ahogy a halhatatlanság. Mondhatnám azt is: egyik kizárja a másikat. Ha ezen a logikai csapásvonalon haladunk, előbb-utóbb eljutunk addig a megállapításig is, hogy Matuzsálem minden bizonnyal annak köszönheti az életkor-világcsúcsát, hogy mérhetetlenül tájékozatlan volt. Nem tudta, hogy egy bizonyos kor fölött már illik meghalni.
