Mostanában a nyár nem a könnyed és felhőtlen szórakozásról, meg az ehhez passzoló, békebeli uborkaszezonról szól, hanem hogy egyre több helyen és egyre nagyobb területeken égnek az erdők. Néhány évtizede még az is szenzációszámba ment, ha Dalmáciában lángra kapott a bozótos, ma meg annyira hozzászoktunk mindehhez, hogy azt is csak egy kis színes információként kezeljük, ha leég fél Szibéria.
Szinte biztos, hogy ilyenkor, nyárvíz idején kigyullad egy görög erdő, lehetőleg Athén környékén. Hatalmas tüzek nyargalásznak az egyébként is puskaporszáraz hellén tájakon, úgyhogy kész csoda, hogy arrafelé maradt még egy-két zöldellő liget. De ugyanez a helyzet Dél-Olaszországban is, ahol tavalyelőtt volt szerencsém megfordulni. A hegyoldalakon szinte mindenütt füstoszlopok bodrozódtak, mintha a helyiek megelégelték volna a térerő vacakolását, és a hírközlésben átálltak volna erre a Winnetout idéző módszerre. De hogy ez egyáltalán nem vicces, az is bizonyította, hogy a tűz néhol egészen az autópályáig legelészett.
A további erdőtüzek felsorolásától most eltekintenék, hiszen akit érdekel a téma, elég, ha rákeres a neten, és garmadával találja a róluk szóló adatokat. Számomra per pillanat az a legfőbb döbbenet, hogy az Amazonas is lángol. Nem elég, hogy a brazilok minden környezet- és klímavédelmi szabályra fittyet hányva irtják a dzsungelt, most még sikerült fel is gyújtaniuk. Ez már szinte művészet, hiszen esőerdőről van szó, tele nedvességgel, és naponta hulló, zuhatagszerű záporokkal.
A brazilok ezek szerint nem csak a focihoz értenek, hanem a világ elpusztításához is, mert legyen bár százszorosan is az ő országukban a világ tüdeje, ennek megóvása azért nem csak az ő ügyük. Talán arra kéne nemzetközi gyűjtést szervezni, hogy a jobb belátású népek megvegyék tőlük ezt a kincset és úgy hagyják, érintetlenül, ahogy van. Az ötletet onnét vettem, hogy egy médiahír szerint az amerikai elnök nemrég felvetette: az USA megvenné a dánoktól Grönlandot. Gyanítom, hogy ha ez az üzlet létrejönne, nem az ottani jég érintetlenül hagyása lenne a fő cél, hanem annak kiderítése, mi van alatta.
Mindebből az szűrhető le, hogy mindegy kinek a kezébe kerülnek a Föld javai, nagyon hamar biztos pusztulásra vannak ítélve. Kár, hogy a velük való bánásmódról soha, semmilyen észkombájn nem kérdezi meg magát a természetet. (ms)
.