A zalai Jézus

Országos hír volt nemrég, hogy egy ipse, a 65 éves teskándi illetőségű  T. Miklós szektát alapított arra hivatkozva, hogy ő Jézus második megtestesülése. Mire az ügy a hatóság látómezejébe került, a nyáj úgy négyszáz tagot számlált. A hab a tortán az, hogy T. Miklós, aki amellett, hogy a jótékonynak mondott célra szedett pénzeket a hívektől és azt mind magára költötte, sorra ágyba is vitte a szinte kizárólag fiatal lányokból verbuválódott követőit.

Az ember nem tudja, hogy egy ilyen sztorin sírva röhögjön, vagy inkább röhögve sírjon. Abban azt hiszem, megegyezhetünk, hogy nincs olyan elvadult fantázia, ami képes lenne ekkora csúcsteljesítményre.  Kizárólag a valóság eredendő morbiditásában reménykedhetünk, mert az mindig meglep bennünket valami agykiégetővel.

Annak boncolgatása, elemezgetése, hogy miféle földön túli ostobaság vonhatta be a fiatal lányokat ennek a se nem fiatal, se nem gazdag, és a kikockázáson átnézve még jóképűnek sem mondható alaknak a befolyása alá, nem az én dolgom. Nálam okosabbak is marhára töprenghetik magukat rajta, akkor sem juthatnak előbbre. Azon a jogon viszont, hogy beszélni kezdtem erről a történetről, kijelenthetem: az lesz a legjobb, ha belenyugszunk a megváltoztathatatlanba. A világ alapvetően idióta, akár mikro-, akár makroszinten vesszük szemügyre.

A megtévesztettek mentségére legyen mondva, hogy nagy részük reményt vesztett beteg ember volt, így nem lehet nekik felróni azt, hogy már csak a csodában bízhattak. Mindez tovább növeli a zalai Jézus aljasságának és becstelenségének mértékét. Csak halkan és szinte zárójelben jegyzem meg, hogy a sok milliárdot profitáló gyógyszeripar, amely a tévében tonnaszám kínálja a valójában semmire se jó csodaszereket, lényegében ugyanezt teszi – bár kétségtelen, hogy egyelőre még nem viszi ágyba a naiv, fiatal lányokat.

Az elv tehát, hogy minél nagyobb a bűn pénzben kifejezett mértéke, annál kevésbé büntethető, a zalai Jézus vonatkozásában is érvényes. De mielőtt még valaki azt hinné, mentegetni akarom ezt az ürgét, sietve kijelentem: szó nincs erről. Aljas gazembernek tartom, bár egy kissé csodálom is. Mert ahhoz, hogy valaki nyájat gyűjtsön maga köré, emberfeletti képességek kellenek. Mi, olvasóktól mentes írók ezt mindenkinél pontosabban tudjuk.