Nincs olyan ember, aki életében ne érezte volna legalább egyszer azt, hogy ideje lenne szolgáltatót váltani. Legtöbbször a mobilszolgáltató miatt következik be a berágás, de az sem ritka, hogy az oktatás, az egészségügyi ellátás vagy éppenséggel a jó ég tudja, mi miatt érezzük ezt a gyötrelmes érzést.
Ha a bennünk halmozódó düh elér egy bizonyos szintet, bemegyünk a szóban forgó szolgáltatás ügyfélirodájába, és egy jóízűt balhézva felbontjuk vele a szerződést. De mivel a mai világban már nem lehetünk meg azok nélkül a szolgáltatások nélkül, amelyek miatt folyamatosan elégedetlenek vagyunk, rögvest át is hurcolkodunk egy másikhoz.
Itt aztán nagyon hamar kiderül, hogy egyik szolgáltató pont olyan, mint a másik: a vérünket és/vagy a pénzünket szívja mind, ezerrel. Csalódottak, elkeseredettek és dühösek vagyunk, ami így együtt azt jelenti, hogy tehetetlenek is, mégpedig vastagon.
De ez már a múlt. Kelet-szaléziai tudósok nemrég kiderítették, hogy a szolgáltató váltás kezdettől fogva téves megközelítése volt ennek a bonyolult pszichoszomatikus problémának. Fehér egerekkel és lila kiselefántokkal folytatott kísérletek után arra az eredményre jutottak, hogy ha egy adott szolgáltatóval szemben gyilkos szintű elégedetlenségünk támad, nem a szolgáltatót kell kicserélni, hanem a szolgáltatást. Ha például a mobilcég durván és gyalázatos módon túlszámlázza a percdíjakat, ne menjünk át a konkurenciához, hanem szabaduljunk meg addigi borbélyunktól. Ha a kéményseprő vállalat hanyagul és érdektelenül végzi az éves kéményellenőrzést, abbéli félelmünkben, hogy ennek következtében szén-monoxid mérgezést fogunk szenvedni, rúgjuk ki a pedikűrösünket és fogadjunk fel helyette egy kutyapszichológust. Ne essünk kétségbe akkor sem, ha a gyerekünk iskolájában az ostobaság csimborasszója üti fel a fejét, hanem váltsunk: vegyük ki a kölyköt a suliból és küldjük el termékellenőrnek a bébitápszergyárba.
A sort hosszasan lehetne folytatni, de úgy hisszük, a lényeg ebből a néhány példából is kiválóan látszik: a szolgáltatóval szembeni visszás érzés a szolgáltatás lecserélésével megszűnik, hiszen ha nem tudunk többé mobilozni, mert amikor ilyen igényünk támad, egy ifjú borbélytanonc beretvájával találjuk magunkat szemközt, nem is lesz kedvünk fecsegni.
A kelet-szaléziai tudósok ehhez kívánnak rengeteg kitartást, sikert és megértést, remélve, hogy felfedezésük új, a mostaninál boldogabb mederbe tereli az önmagától megcsömörlött emberiséget.