Mély megdöbbenéssel, de cseppet sem meglepődve olvasom, hogy csak úgy spontán módon, minden előjel nélkül fölrobbant egy elektromos bicikli. Videó is van róla. Jól látni, hogy az eszközt senki nem háborgatja, egyszerűen csak durran egy nagyot és máris lángol körülötte minden . A kiváltó okot képtelenség megállapítani. Éppen úgy lehetett elektromos zárlat, mint anyaghiba, bár a kettő egy és ugyanaz. Valójában nem is az számít, hogy mitől, hanem hogy ez a szelíd, fenék alá simuló gép képes volt ekkora szörnyűségre.
Mindez messze túlmutat önmagán, mert rávilágít az elektromos gépjárművek legádázabb hibájára: a nagy kapacitású akkumulátorok gyakorlatilag bombák, mert annyi energiát tárolnak, hogy az szinte már kísértése a sorsnak. A villanyautó lobby persze azt mondja erre, hogy a benzin is gyúlékony, sőt az viselkedik csak bombaként igazán, és ez valahol így is van, de mégis más a benzinautó, és más az, amelyik akkumulátorral működik. A benzin, ha nem párolog el, és nem kap szikrát, nem bánt senkit, de a villamos energiának elég az is, hogy az akkumulátor saruit áthidalja a lehető legközönségesebb nedvesség. Mert az bizony kiváló vezető. Márpedig, ha a pozitív és a negatív pólus között megteremtődik a hídkapcsolat, akkor valóságos cunamija indul el az ampereknek, és vége a dalnak.
Természetesen ez a biciklirobbanás csak egy elszigetelt eset, mert a villamossággal működő közlekedési eszközök szerencsére nem sokszor lobbannak lángra, de vegyük figyelembe, hogy ez a találmány még viszonylag új. Húsz-harmincéves villanyautók nemigen mászkálnak az utakon, ellentétben a benzinesekkel, amelyek – dacára a megviselt állapotuknak –, tűzveszély szempontjából teljesen biztonságosak. Még egyszer mondom: ez az eset nem az e-végítélet kezdete, csak annak a drámai lehetőségnek a fölmutatása, hogy a nagy mennyiségben koncentrált elektromos töltés brutális jelenségekre képes. A villanyautóknál összehasonlíthatatlanul kisebb teljesítményű, de az újratölthető elemek kategóriájában mégis előkelő helyen szereplő fényképezőgép akkuk tárolására például speciális tűzálló tasakokat javasol a szakma, mert ezek a cuccok is képesek az öngyulladásra, ha például egy kofferben valamilyen fémtárgy (pl. hajcsat) rövidre zárja a pólusaikat. A kis tűz pedig nagy tüzet okoz, és ha mindez egy repülőgép csomagterében következik be, beláthatatlan tragédiához vezethet.
A következtetés innentől adja magát: attól, hogy a világ szerelembe esett a villanyutókkal, és megunt szeretőként utálja a benzineseket, még nem lett olcsóbb, környezetbarátabb és főleg biztonságosabb a közlekedés. Sokat elárul erről az a tény is, hogy az 1900-as évek elején, amikor az autók még négy kerékre szerelt faládák voltak, létezett egy fejlődési irány a villanymotorral hajtott járgányok felé, és bár ez is ígéretes volt, a fejlesztést leállították. Száz és ezerféle oka lehet annak, hogy miért, de az egyik lehetléges magyarázat talán ez: tegnap délelőtt észrevettem egy elegáns villanyautót az utcán, amelybe az egyik ablakból kivezetett hosszabbítón keresztül csordogált a töltőáram. Délután még mindig rajta volt a kábel, ami azt bizonyítja, hogy ezek a járgányok csak nyugodt, ráérős környezetben használhatók. Háborús időkben, vagy amikor menekülni kéne velük, egyszerűen ott felejtődnek az utak szélén.
És most kiderült, hogy a villanybiciklik fölrobbanhatnak. Egy régi, mechanikus bicaj ezen csak röhögne, ha tudna.