Tudósaink éjt nappallá téve dolgoznak a mesterséges intelligencia megteremtésén. S ha egyszer valóra válik ez az álom is, majd elégedetten dőlhetünk hátra, a gép már mindent elintéz helyettünk. De amíg mindez csak álom, kiapadhatatlan motivációforrás az informatika kreatív elméinek, mi meg csak várunk türelmesen.
De talán túlzottan hosszúra is nyúlhat ez a munkálkodás. Hogy a jónép se süllyedjen apátiába a téma tekintetében, érdemes lenne valamiféle közbülső állomással előrukkolni, hogy fennmaradjon az érdeklődés, hogy legyen valami részeredmény, köztes siker. És mi más lehetne ez a mérföldkő, mint a mesterséges unintelligencia. Mesterséges ez is, tehát legalább a fele út megtételét kiválóan prezentálná, és mint a jin a jangra, puszta önmagával utalna saját ellentétjére. És tán nem is lenne nehéz megbütykölni.
Kezdetnek javasolnám – hagyományőrzésként – Kempelen Farkas sakkmasinájának felfrissítését a mesterséges unintelligencia szellemében. A nappaliban állhatna a gépezet, s mikor a derék honfinak mattolhatnékja támad, csak odakuporodik a kreatúra elé, lép egy bábuval – mire a fergeteges elektromechanika ékes külvárosi szlenggel elküldené a búbánatos francba. A tulaj pedig az ínyencek utánozhatatlan mosolyával csettinthet – hiába, a haladás határtalan.
A mesterséges unintelligencia éppoly érzékenyen reagálna a külvilág minden rezdülésére, mint jövőbeli párja, csak éppen még nem intelligens. Ha netán a könyvespolc mellé toljuk – mondjuk, helytakarékosságból, de megtehetjük sima kitolásból is –, azonnal mordul egyet, majd hamarosan megjegyzéseket is tesz kedvenc íróinkra. Ellenben ha a bárszekrény közelségét érzi, légzése egyenletessé válik, és kellő idő múlva obszcén dalokra is rázendít. És másnapra enyhe aceton- és cefreszag lengi be a nappalit. Ha pedig fontos vendéget várunk, akkor jön csak el igazán az ő ideje. Apró, ám annál szalonképtelenebb és lélekbe mászóbb megjegyzéseket tesz, persze a vendég füle hallatára, mi pedig meghatottan gondolunk a tudományos szellem nagyságára, miközben búcsút mondunk az éppen kihízelegni szándékozott előléptetésnek. Minek az a nagy törtetés, ugye…
Kézenfekvő ellenvetés, hogy ebben az egészben vajon mi a fene a jó. Szentigaz, hogy a mesterséges unintelligencia gazdájának az égvilágon semmi. Viszont egy csapásra megoldódna minden karácsonyok megkeserítője, az ajándékozási ötlettelenség.