A mesterséges unintelligencia

2013.07.02.
Olvasták: 934

Tudósaink éjt nappallá téve dolgoznak a mesterséges intelligencia megteremtésén. S ha egyszer valóra válik ez az álom is, majd elégedetten dőlhetünk hátra, a gép már mindent elintéz helyettünk. De amíg mindez csak álom, kiapadhatatlan motivációforrás az informatika kreatív elméinek, mi meg csak várunk türelmesen.

De talán túlzottan hosszúra is nyúlhat ez a munkálkodás. Hogy a jónép se süllyedjen apátiába a téma tekintetében, érdemes lenne valamiféle közbülső állomással előrukkolni, hogy fennmaradjon az érdeklődés, hogy legyen valami részeredmény, köztes siker. És mi más lehetne ez a mérföldkő, mint a mesterséges unintelligencia. Mesterséges ez is, tehát legalább a fele út megtételét kiválóan prezentálná, és mint a jin a jangra, puszta önmagával utalna saját ellentétjére. És tán nem is lenne nehéz megbütykölni.

Kezdetnek javasolnám – hagyományőrzésként – Kempelen Farkas sakkmasinájának felfrissítését a mesterséges unintelligencia szellemében. A nappaliban állhatna a gépezet, s mikor a derék honfinak mattolhatnékja támad, csak odakuporodik a kreatúra elé, lép egy bábuval – mire a fergeteges elektromechanika ékes külvárosi szlenggel elküldené a búbánatos francba. A tulaj pedig az ínyencek utánozhatatlan mosolyával csettinthet – hiába, a haladás határtalan.

A mesterséges unintelligencia éppoly érzékenyen reagálna a külvilág minden rezdülésére, mint jövőbeli párja, csak éppen még nem intelligens. Ha netán a könyvespolc mellé toljuk – mondjuk, helytakarékosságból, de megtehetjük sima kitolásból is –, azonnal mordul egyet, majd hamarosan megjegyzéseket is tesz kedvenc íróinkra. Ellenben ha a bárszekrény közelségét érzi, légzése egyenletessé válik, és kellő idő múlva obszcén dalokra is rázendít. És másnapra enyhe aceton- és cefreszag lengi be a nappalit. Ha pedig fontos vendéget várunk, akkor jön csak el igazán az ő ideje. Apró, ám annál szalonképtelenebb és lélekbe mászóbb megjegyzéseket tesz, persze a vendég füle hallatára, mi pedig meghatottan gondolunk a tudományos szellem nagyságára, miközben búcsút mondunk az éppen kihízelegni szándékozott előléptetésnek. Minek az a nagy törtetés, ugye…

Kézenfekvő ellenvetés, hogy ebben az egészben vajon mi a fene a jó. Szentigaz, hogy a mesterséges unintelligencia gazdájának az égvilágon semmi. Viszont egy csapásra megoldódna minden karácsonyok megkeserítője, az ajándékozási ötlettelenség.

Bornemissza Ádám

Remek zenész, író, szerkesztő, tipográfus. Igazi modern renaissance ember.

Ne hagyja ki ezt sem: