A kampány íze

2018.03.21.
Olvasták: 754

Nem kevesen vannak, akik a politikai kampányok ízekre szedésének szentelik egész nyomorúságos életüket. A nyomorúság fogalma ez esetben nem véletlen és nem is túlzás, mert az a tény, hogy valaki ennek a mocskos és alantas tevékenységnek veti alá magát, ahelyett, hogy ivással vagy az ellenkező nem hajkurászásával töltse az idejét, maga a testet öltött szánalom.

Mindazonáltal a kampány ízvilágának tanulmányozása komoly tradíciókat tudhat maga mögött, különösen a népi gyógyászatban. Számos készítmény létezik kifejezetten kampánykönnyítési célokra, akár a dolog síkosítását, akár szárazzá tételét vesszük alapul.

Azt hihetnénk, a normális észjárású ember sohasem kerülhet kapcsolatba egy parlagias módon elvadult kampánnyal, ám ez merő tévedés. Hiába próbálunk kitérni előle, a kampány ösztönösen ott fog lihegni a sarkunkban, és addig kapdos a bokánk után, amíg bele nem kapaszkodhat egynémely kilógó testrészünkbe, amit aztán nem enged el. Idővel így minden ember kampány által befolyásolt lénnyé válik, és ez az, ami jegyzetünk megírását indokolta. Ha ugyanis idejekorán felkészülünk erre a helyzetre, jobban, okosabban és nem utolsó sorban kulturáltabban leszünk kampányfüggők, mintha csak úgy vak légyként nekimennénk.

Bár sokan tagadják, az elejtett és konyhakész állapotba hozott kampánynak jellegzetesen pikáns alapíze van. Kicsit vadas, kicsit fanyarkás, hasonló a tóparti csicsókáéhoz, de egy kis fűszerrel megbolondítva más dimenzióba emelkedik. Általános vélekedés szerint legjobb kampányfűszer a hazugság. A kampány ebből bármekkora adagot elbír, úgyhogy ne finoman, két ujjal, hanem szívlapáttal szórjuk rá. Közkedvelt kiegészítője még az ígérgetés is, amiből hál’ istennek, nem szorulunk behozatalra, mert akárhol, akármilyen mostoha környezetben is megterem. A hazugság és az ígérgetés nyerő párosa a kampány elkészítésének, de ha igazán különleges ízharmóniára vágyunk, a csúsztatást, a személyeskedést, a túlzást és az ármánykodást sem hagyjuk vesztegelni.

Az ily módon elkészített kampány hasonló lesz a japánok kedvenc eledeléhez, a tüskés buborékhalhoz, amely egyszerre csábító és mérgező. Valóságos virtus elfogyasztani, mert sosem lehet tudni, mi lesz a végeredmény: jóllakunk vele, vagy ott döglünk meg a tányér fölött. Nos, a kampánnyal hasonló a helyzet, megbolondítva ezzel-azzal talán még fogyasztható lenne, csak hát nehezen megy rajtunk keresztül, úgyhogy, aki nagy adagot szed belőle, ne csodálkozzon, ha hosszú időn keresztül megfekszi a gyomrát.

De mi, magyarok virtuskedvelő népek vagyunk, úgyhogy nem csodálkoznék, ha mindnyájan jó alaposan bekötözködnénk ebből a finomságból. A kedves megegészségeskedésünkre!

Ne hagyja ki ezt sem: