Rövid mese némi tanulsággal
Találkozott a jóember a rosszemberrel.
– Jó napot! – mondja az előbbi az utóbbinak.
– Te most provokálsz? – vág vissza a rossz ember.
– Miért?
– Jó napot kívánva nekem annyit tesz, mintha átkoznál. Én ugyanis rossz vagyok.
– Ja, pardon és bocsánat: legyen rossz napod!
– Így mindjárt más: neked is! Mi több: szakadjon rád az ég!
– Szomorú vagyok, hogy ezt mondod.
– Miért, hiszen udvarias vagyok: kívánom neked a lehető legrosszabbakat.
– De én jó vagyok pajtás, nekem az a rossz, ami neked a jó. A te szempontodból például merő rosszaságból kívánhatnál nekem jó napot.
– Gondolod, hogy azzal kitolhatnék veled?
– Ellenkezőleg: tennél nekem egy gesztust, ami meghatna.
– Eszemben sincs! Sőt, kifejezetten sért, hogy jóságos próbálsz lenni irányomban.
– Úgy hiszed, ezzel rosszat teszek neked?
– Ahogy mondod: kifejezetten bosszantasz!
– És ez miért baj? Nem te mondtad, hogy számodra az a jó, ami nekem rossz?
– Pont erről beszélek: azzal, hogy bosszantasz, szórakoztatsz, tehát bosszantasz a négyzeten. Márpedig a matematika szerint a negatívat negatívval beszorozva pozitív eredményt kapunk.
– És ez téged zseníroz?
– Naná hogy!
– Akkor megint a témánál vagyunk, mert ami téged zseníroz, abban a rosszaságod miatt muszáj a kedvedet lelned.
– Csak nem azt akarod ezzel mondani, hogy nekem minden jó, ami neked kétes?
– Nem kifejezetten: ha tőled érkezne irányomba jókívánság, tudnám, hogy hazudsz, mert rossz vagy, tehát szomorú lennék. Mi több: boldogtalan.
– Akkor ez az ügy kettőnk között megoldhatatlannak tűnik.
– Úgy bizony.
– Mit tegyünk hát?
– Talán ha megmaradnánk önmagunknak, és nem kívánnánk sem jót, sem rosszat?
– Ezt nevezik mások közönynek.
– Milyen mások?
– Például a közömbös emberek. Velük aztán végképp nem lehet mit kezdeni.
– Száz szerencse, hogy nem velük akadtunk össze.
– Száz, sőt, ezer.
– Akkor a viszont látásra!
– Dögölj meg te is, mielőbb!
