Olyan sok pletyka és mendemonda kering arról, hogy a NASA talált valamit a Ceres nevű minibolygón, hogy mi is kénytelenek vagyunk állást foglalni a témában. Nem kisebb szaktekintélyt, mint az irodalomfizika jeles szakértőjét, a nemzetközi vizekben is jócskán megmártózott Eblegor von Trottle professzort, a Nagy Hadron Ütköztető Irodalmi Részlegének vezetőjét kértük meg, foglalja össze az irodalomfizika témával kapcsolatos jelenlegi álláspontját.
A Ceresen fölfedezett képződménnyel kapcsolatban eltérő nézeteket vall az irodalomfizikai világ. A Dublini Írómúzeum (Writers Museum) Szöveggravitációs Laboratóriuma szerint egyértelmű, hogy a tudományos-fantasztikum átrendeződéséről van szó, mert mindaddig, amíg nem ismertük eléggé a Mars bolygót, az űrlényes, idegen civilizációs könyvek jelentős része oda telepítette cselekménye helyszínét.
Manapság az ilyesmi a hamisság látszatát erősíti, mert a Marsról ugyebár kiderült, hogy nem alkalmas a magasabb rendű életre. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a sci-fi írók ellőtték, pontosabban a Marsra pazarolták a puskaporuk jelentős részét, így kapva kapnak minden olyan alkalmon, ami egy másik, még ennél is egzotikusabb világűri helyszínt biztosít számukra.
A Ceres azért érdekes, mert fénylő foltjai vannak. Irodalomfizikai szempontból ez több mint ígéretes fejlemény. Az élelmesebb szerzők gyaníthatóan már most is pötyögik számítógépeikbe a földönkívüliek ceresi bázisairól, jobban mondva ezek fölfedezéséről szóló kalandregényeiket. Nem csodálkoznék, ha az első ilyen témájú regények még a NASA hivatalos jelentése előtt napvilágot látnának, hogy bezsebelhessék a nekik járó hasznot.
A Dublini Írómúzeummal nagyjából azonos nézetet vall a Montenegrói Alternatív Írók Társasága (Udruzenje Alternativ Pisaca Crne Gore), amely nemrég tartotta meg Manausban az idei első munkaértekezletét. A felszólalók közül kiemelhető Dr. Milorad Crni professzor, az irodalmi didaktika és a relativitás-elmélet kapcsolatának egyik legelszántabb kutatójának előadása, amely azt a potenciális lehetőséget taglalta, hogy a Ceresen látható zebracsíkos hegy nem más, mint a Ceres csöcse*, ugyanis egy nagy méretű, fölfújt hólyagról van szó, amelyet itt, ezen a zebracsíkos mintát mutató kitüremkedő részen kötött el a Mindenható.
A professzor Einsteinnel ellentétben mereven hisz Isten létezésében, sőt azt vallja, hogy a Teremtő valójában a tudós elme grandiózus megtestesülése. A relativitás és a marhahólyag szerinte ott kapcsolódik egymáshoz, hogy a mi irodalmi világunk egy nagyobb irodalmi világegyetem integrált része, ami egy harmadik, még hatalmasabb irodalmi világ atomja, és ez így folytatódik a végtelenségig. Ez valójában Jorge Joius Borges Bábeli könyvtár néven ismert végtelen-víziójának a parafrázisa.
És ha már nálam a szó, nem hallgathatom el, mi az én személyes véleményem ezzel kapcsolatban. Mint a Nagy Hadron Ützöztető Irodalmi Részlegének vezetője elmondhatom, hogy a Ceresen fölbukkant anomália kutya pöcse ahhoz a rengeteg furcsasághoz képest, amely a jelenkori irodalmat, azon belül pedig a magyar irodalmat áthatja. Már az is kész csoda, hogy létezik kortárs magyar irodalom, amikor ez a létrehozóján kívül senkit sem érdekel. Ha a magyar olvasótábor csak egy szikrányival is több figyelmet szentelne a ma élő alkotók munkáira – akik ezt egyébként egyáltalán nem érdemlik meg –, a fényességnek akkora aurája övezné a magyar kulturális életet, amely egészen a Ceresig sugározna. Innentől pedig adott a következtetés, hogy talán ott is csak egy íróműhely fénylik, és még az sem kizárt, hogy egyszemélyes.
*A csöcs – vagy csecs – a régi focilabdák pumpálására kialakított szelep volt, amelybe belefejelni nem számított túlontúl nagy élvezetnek.
