Szösszenet

Azzal kezdődött minden, hogy egy képviselő fölmutatott egy táblát a Parlamentben. Ártatlan csínynek gondolta mindenki, mondván, van ilyen, a képviselő is csak ember – tisztelet a kivételnek. Csakhogy a jópofa mutatvány mögött

Az idősebbek talán még emlékeznek a régi viccre, amely szerint a negyvenes évek második felében a téeszbe érkezett agitátort végighallgatva az öreg, sokat látott Pista bácsi így kiáltott fel: „Hála istennek, azt

Az emberiség történelmének sok jelentős dátuma van, de mind közül kimagaslik 1969. július 20-a. Amikor ezen az örökké emlékezetes napon a holdkomp leszállt a Nyugalom tengerére, ujjongásig szított eufória hatotta át az

Tisztelt Szerkesztőség! Nem is tudják elképzelni, mennyire megkönnyebbülve érzem magam, hogy végre elhagyhattam azt az átkozott dobozt, amibe a gazdám belekényszerített. Higgyék el nekem, nem könnyű évtizedeken keresztül bezárva lenni egy Geiger-Müller

Új értelmet nyert a „megeszem a kalapom” kifejezés, miután egy finn újságíró, aki a hokivébé elején abszolút esélytelennek tartotta hazája válogatottját, annak végső győzelme után összehajtogatta és megette az ezt kétségbe vonó

Mai értekezésemben egy mindenki által ismert szerző, a fenomenális Alejandro Banderas munkásságán keresztül fogom megvizsgálni a novellatéma-kiválasztás sikerre vezető buktatóit. Mint tudjuk, A. Banderas a rövidpróza nemzetközileg elismert mestere – társhonlapunkon, a

Érdekes dokumentumfilmet láttam nemrég az egyik tudományos-ismeretterjesztő csatornán. Azt pedzegették, hogy az emberiség fennmaradásának záloga és feltétele az, ha a tudatunkat valahogy kivonjuk a biológiai lényünkből és feltöltjük egy globális, vagy inkább

Ritkán, de megesik néha, hogy egy régi tragédiát több évtizeddel később kacagtatónak találunk. Ez különösen akkor érvényes, ha az a bizonyos tragédia nem velünk történt, és ha van benne valami eredendően vicces.