A lábmosás mint sport

Olvasták: 82

Javában zajlik Budapesten a vizes világbajnokság, amelynek a szinkronúszás nevű borzalom is részét képezi. Nem tudom, ki, hogy van ezzel, de számomra ez a nevetségesség non plusz ultrája. Azt természetesen elismerem, hogy nem könnyű a vízben meg a víz alatt nyakatekert mozdulatokat végezni, de akkor is. Inkább cirkuszi show elem ez, mint igazi sport, és ha az összes varieté elemből világbajnokságot rendeznének, káoszba fulladna a világ.

Azt sem vitatom, hogy látványilag megkapó lehet egy ilyen mutatvány, mert ugye, a női lábak villogtatássáról van szó, és ez mindig felkelti maga iránt az érdeklődést. De engem még így sem nyűgöz le ez a dolog, mert ha szigorúan vesszük, ennek a kötelékben végzett úszásnak köze nincs ahhoz, ami szerintem ennek a műfajnak a csúcsa, és a Bál a vízen című filmben volt látható jó ötven évvel ezelőtt.

Nem térnék ki most arra, mi mindenből próbáltak már sportot csinálni, és mi mindentől vették el a sportnak járó státuszt, de ezzel a vizes tapsikolással sehogy sem vagyok kibékülve. Szinte látom magam előtt a bús jövőt, amikor ilyen, vízhez köthető, vagy vízben végezhető egyéb tevékenységből is sport válik.

Ilyen lehet például az esti lábmosás is, ami sokunknak okoz kellemes perceket, és bár kevesen vagyunk benne vérprofik, nem lehet azt mondani, hogy ügyetlenkednénk a szappannal.

Tegyük fel, hogy az illetékes bizottság a lábmosást is felveszi a soron következő vébé versenyszámai közé. Lehetne mondjuk, rövid távú és nyílt vízi lábmosás, természetesen női, férfi és gender kategóriában. A verseny úgy zajlana le, hogy a sportolók hónuk alatt a lavórokkal bemasíroznának a csarnokba, leülnének a részükre odakészített vasvázas székekre, majd megvárnák, hogy a bírák egyforma mennyiségű langyos vizet porciózzanak az alumínium edényekbe. Ezután jeladásra nekiállnának csutakolni. Aki hamarabb venné kezébe a szappant, a második próbálkozás után diszkvalifikálnák.

A csutakolás a szurkolók eszeveszett lármája közepette egészen addig tartana, amíg a lábak patyolattiszták nem lennének, és mert ez országonként változó, egy nemzetközi zsűri mondaná ki az áment. Mindez a medencés változatban érvényesülne, a női, férfi és a gender változatban egyaránt. A nyílt vízben más volna a helyzet. Ott addig kellene úszni, ameddig a versenyzőknek ki nem nőnek a lábujjai között az úszóhártyák, vagyis jó sokáig.

De mert az úszó számok is változatosak, a lábmosást is lehetne variálni. A langyos vizes futam mellett például elképzelhető jéghideg vizes is, nem beszélve a sistergően forró vizesről, ami az úszásra vetítve megfelelne az ötven méteres gyorshoz.

És mert végig a lábaké volna a főszerep, még arról az élvezetünkről sem kéne lemondanunk, hogy ezeket a testrészeket kinyüvedt szemmel bámuljuk. A női számokban legalábbis.