Pitonka szökése

Olvasták: 95

Budapesten, a VII. kerületben megszökött egy piton a gazdájától. Nekem egy ilyen hír láttán már a szemem sem rebben. Ilyen világot élünk, slussz és passz. A kutya és a macska már unalmas, ennél több kell, legalábbis házi kedvenc szinten. Persze, nem biztos, hogy rögtön piton, mert másmilyen egzotikus vadállat is bőven megteszi. Néhány nappal ezelőtt egy nő sufnijában például kismajmot találtak. Nem tudom, milyen engedélyek kellenek ahhoz, hogy az ember majmot tarthasson az otthonában, de az az önagát állatvédőnek valló nő szabályos rohamot kapott, amikor a hatóság el akarta venni tőle a kedvencét. A szakemberek végül legyűrték az ellenállását és a majmot bevitték az állatkertbe.

Pitonkával viszont nem tudni, mi a helyzet. A gazdája szerint inkább félénk, mint agresszív, úgyhogy nem kell tőle tartani, de ami engem illet, nem szeretnék vele farkas- azaz pitonszemet nézni. A hideg is kilel, ha rágondolok, hogy mint a nyolcadik utast ott találom a sötétben tekergőzni, ha leviszem a szemetet a kukába. Szelíd vagy nem szelíd, a piton egy ragadozó, ami komolyan felveti az ésszerűségi határ túllépésének kérdését, meg azt, hogy valami nem stimmel a világgal. Ebben a kérdésben én egyébként sem vagyok túl liberális. Meggyőződésem, hogy kutya, macska, az udvarra való, nem a lakásba. Egész egyszerűen azért mert állatok, más módon, másképpen élik az életüket mint az emberek, és ez független attól, hogy a kutyák, macskák sokszor intelligensebbek a gazdáiknál.

Azt sem árt tudni, hogy a kicsi és szelíd Pitonka is felnő egyszer, és úgy lesz belőle táplálékkereső vadász, ahogy a pólyásbabából különféle aljasságokra képes felnőtt. Ilyenkor pedig óhatatlanul bekövetkezik az, hogy a gazdi az éj mindent rejtő leple alatt kitárja a lakása ajtaját és hagyja Pitonkát kicsusszanni a sötétségbe.

Mivel Pitonkában megvan a képesség az élelemszerzésre, gyaníthatóan jobban elboldogul, mint mi, emberek az ő természetes élőhelyén, az őserdőben. És mert képes volt megszökni a szigorú őrizetből, intelligencia terén eléri a Viszkis nevével fémjelzett belépő szintet, aki a Gyorskocsi utcai börtönből meglépve a modern magyar szabadulóművészet alapjait teremtette meg.

Zárásképpen még csak annyit, hogy talán tíz évvel ezelőtt az Árpádi hídi HÉV- megállóban láttam egy lányt, aki pórázon vadászgörényt vezetett. Olyan nagy szám volt, hogy mindenki őtet bámulta. Azóta sok víz lefolyt a Hajógyár szigeti Duna ágon, és oda jutottunk, hogy sem a vadászgörény, sem más négylábú állat nem okozhat feltűnést. Ami működne, az vagy túl behemót (pl. a bengáli tigris), vagy túl drága, vagy egyelőre még nem is létezik. Utóbbi kapcsán a dinoszauruszra gondolok: raptort, de inkább T-rexet vezetni pórázon, az volna az igazi szenzáció. A kisállattartók nagy fájdalmára ilyesmi még csak a filmvásznon létezik, de ahogy a tudomány halad előre, szinte biztos, hogy az álomból még ennek az istennek az érájában valóság válik. Lehet, sokkal hamarabb, mint szeretnénk.

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.